Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt II.

meghitt és megszokott gimnáziumi díszteremből a Katolikus Körbe. Ez a két tény részben a kifelé való működés, ünnepélyek rendezésének lehetőségét csökkentette, részben — különösen a helycsere — a hallgatók számát is meglehetősen megapasztotta. Hozzájárult még ehhez az újabban igen divatos, sokféle nyelvi és más szaktanfolyamok létesítése, ami szintén éreztette csök­kentő hatását a hallgatóságra. Ilyen körülmények között lépett az igazgatói tanács aján­lata és a pannonhalmi főapát jóváhagyása alapján az elhunyt igazgató örökébe titkára Schmuck Paskál bencés tanár, aki őt betegsége alatt egy éven keresztül helyettesítette. Az új ügy-, vezető igazgató megnyitó előadásában meleg szavakkal méltatta elődje érdemeit és bejelentette azt is, hogy a Szabadegyetem vezetését pozitív vallásos alapon hagyományos bencés szellem­ben akarja irányítani, hogy a győri Szabadegyetem melegágya legyen minden nemes eszmének és munkása az új honfoglalást elősegítő kultúrfölénynek. Mostoha viszonyok között kellett megkezdeni a szabad­egyetemi irányítást, küzdelmes évek gondjai következtek; ezt még tetézte az is, hogy 1936-ban a város is a lehető legszű­kebbre szabta évi hozzájárulását, így a Szabadegyetem szinte egészen a hallgatók belépődíjaira volt utalva, távol még a lehetőségétől is annak, hogy nagyobbszabású ünnepélyt rendez­hessen és idegen előadókat kérhessen fel. Mindazonáltal az új igazgató is rendezett két ünnepélyt tisztán a Szabadegyetem pénzügyi alapjának terhére: a Páz­mány- és Liszt-ünnepséget. A régi és új hallgatók száma most is elég szilárdan kitart az eddigi átlagnak megfelelően. A politikai mozgalmak, a leg­utolsó nagy tél zord napjai sem tudtak olyan erős mozzanatok lenni, hogy lényegesebben csökkentsék a hallgatók számát. Fel kell jegyeznünk az utókor számára, hogy még a teljes elsöté­títés, a vonatelakadások, kegyetlen hóviharok napjaiban is csak egyszer történt meg, hogy az előadást el kellett halasztani. Még ekkor is volt 40—50, mindenre elszánt, ügybuzgó hallgató, aki megjelent előadásra a Kultúrházban. A hallgatóság ragaszko­dása és az igazgató ügyszeretete zálog arra, hogy a győri Szabadegyetem új virágzásnak indulhat. A remélhető politikai megbékélés, a városnak két nemes elhatározása: a segély fel­emelése és a Kultúrház ingyenes átengedése támogatja azt a reményt, hogy visszatér az Égler Dózsa alatt elért sikerek kor­szaka. Szorgalmasan munkálkodik is ezen az ügyvezető és hű­séges ügybuzgó munkatársa, a Szabadegyetem ügyeinek inté­zésében fáradhatatlan helyettese: Maros Cirjék bencés tanár, gimn. h. igazgató. Az Égler Dózsa halála után összeült szabadegyetemi közgyű­lés dr. Gálos Rezső női felsőker. isk. igazgató, egy. m. tanár javas­lata alapján elfogadott és a minisztériumnak bemutatásra fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom