Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr városjoga az Árpádok alatt
•delkezése, hogy minden Magyarországból Ausztriába és Ausztriából Magyarországba átmenő kereskedő köteles volt a győri várban árúit lerakni cserekereskedés végett. Ez volt az árúmegállító jog (ius stapulae), melyet a győri kiváltságlevél idejében még csak az ország akkori fővárosa: Buda kapott meg, bár az 1244-i úgynevezett „budai aranybulla" hitelességéhez sok kétség fér. 46 ) Az árumegállító jog az európai államokban a XIII. században bukkan elénk. Lényeges tartalma az, hogy e joggal rendelkező városban köteles az idegen kereskedő árúját kirakni és vásárt tartani. Rendesen össze van kötve útkényszerrel is, vagyis bizonyos irányból jövő kereskedők csak a megszabott úton és az árúmegállító helyen át vonulhatnak. Az útmegszakítás különböző, a városi kiváltságokban megszabott ideig tart (3—15 nap) s ennek elteltével, vagy továbbviheti árúját a kereskedő az ország belseje felé, vagy egyes esetekben a kivitel el van tiltva s addig kell árúját kirakni, míg a város polgárai meg nem veszik. Győrött valószínűleg a árúmegállító jognak ez utóbbi legteljesebb megjelenési formája volt gyakorlatban, bár a kiváltságlevélből nem tűnik ki. GYÖR UTÁN Magyarországon az Anjouk alatt kap árumegállító jogot Kassa, majd Lőcse, ahol az idegen kereskedő 15 napra volt köteles árúját kirakni. Igló és Késmárk megirigyelték Lőcse kiváltságát, százados pert indítottak ellene, s hiába iparkodott Zsigmond országos vásártartás és vámmentesség megadásával lecsillapítani a vetélytársakat, addig nem nyugodtak, míg meg nem kapták. Késmárk 1435-ben elnyeri könnyű szekerekre, s nem sokkal azután Igló is megkapja ezt a jogot. Brassó 1369-ben kapja meg e jogot a lengyel és német posztókereskedők ellen, Szeged pedig az oláhországi árúkra (1382.) 47 ) E felsorolt árúmegállítási kiváltságok a győri jogra később sem voltak hatással. Annál inkább az Anjouk kereskedelmi politikája. Már Róbert Károly 1324-ben elrendeli, hogy a magyar kereskedők tartoznak Sopronban árúikat eladni, mert Ausztria felé határzárat léptetett életbe, hogy megboszúlja az osztrák hercegek Magyarország felé irányuló határzárát. 48 ) A teljes árúmegállító jogot Sopron Zsigmond alatt 1402-ben nyeri el s — azzal, hogy Zsigmond elrendeli, hogy az összes bel és külföldi kereskedők árúikat, melyeket részint Ausztriába, vagy MorvaCseh- és Németországba szállítanak ki, részint ez országokból hoznak be, tartoznak Sopronban lerakni és itt eladásra bocsá**) Salamon Ferenc egyenesen tagadja az okirat hitelességét és a budai árumegállító jogot a XIV. század derekáról valónak mondja, (i. m. III. kötetében) Viszont Gárdonyi védi a budai aranybulla hitelét. * 7 ) Miskolczy István: A középkori kereskedelem története. Budapest, 1926. 194. 1. * 8 ) Házi Jenő: Sopron sz. kir. város története. Sopron, 1921. I. k. 86. sz. oki.
