Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

VERS - Mentes Mihály: Higgy!

munkájába. Az egymást váltó és leginkább a királyi udvarban tartózkodó püspökök terveit ők valósítják meg és a humanizmus győri hagyományait is ők őrzik. Bizonyosan ők azok, akik a Székesegyház és a püspökvár falába épített feliratos kövekben felismerik a rómaiak emlékeit és humanista öntudatukat Győr római eredetével támasztják alá. Bonfini már ír ezekről a római emlékekről és nyomában a XVI. század külföldi és Győrött megforduló utazói, valamint a magyar földrajzi és történetírók mind megemlékeznek róluk. A mult emlékeinek öntudatos megbecsülése és a jelen életének a humanizmus szellemében való megújítása és tovább építése jellemzi e kor műveltségének győri munkásait. A magyar történelem mostoha századai alkotásaikat, csekély kivétellel, elpusztították, de a töredékekből is értékes emberi egyéniségekre és hozzájuk méltó alkotásokra következtethetünk. Érdemest arra, hogy a magyar humanizmus és városunk művelődésének történetében emlékezetüket megörökítsük.

22

) M

) A győri humanizmus Mohács utáni nyomairól irodalmi műveltségünk XVI. századi emlékeiről készülő tanulmányunkban emlékezünk meg. Fele fény, fele éj, Fele nász, fele gyász, Fele ég, fele föld Az élet... Jól vigyázz! Csillag lesz mind a könny Víg égi réteken: Csak higgy, higgy, gyermekem! Egy eljegyzési lap: Csupa fény, csupa dal, Csupa büszke öröm: Dicsekedni akar. Szívem is mosolyog, Bókol az énekem: Légy boldog, gyermekem! Egy hét. A posta jön; Kezében gyászlevél: Csupa csend, csupa gyász, Csupa könny, csupa éj. Szívem is könnyezik: Apádat temetem. Nyugodj meg, gyermekem! Mentes Mihály.