Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
kovich sem panaszkodik rája. Egyik kanonoktársa ugyan » türelmetlen és haragos ember «-neK (homo impatiens et iracundus) iparkodik föltűntetni. Ámde hirtelen haragja csak akkor szokott föllobbanni, ha Isten dicsőségén akart csorbát ejteni a figyelmetlenség. P. o. haragudott, ha a kántor és az énekesdeákok elrontották az éneket a templomban. Ilyenkor előbb perlekedni, majd énekelni kezdett. Arra azután nem gondolt, hogy idegeskedésével fokozza a hangzavart és jóhiszeműen templomi botrányt csinál a hamis éneklésből. 43 ) Ilyen hirtelen támadt haragnak kell tulajdonítanunk azt az elhamarkodott lépését is, hogy előbb jólelkűen szállást adott a papnövendékeknek, majd meg gyorsan kitelepítette őket szép sarok1 kőházából, mely a Szent László király-utca és Erzsébet-(tér sarkán megmaradt barokkvonalaival, cirádáival, erkélyével ma is egyik látványossága a régi Győrnek. 44 ) Ezt az eseményt valami eddig nem ismert komoly oknak kellett bevezetnie, mert a jószívű főpap tágas lakásában állandóan hat diáknak adott lakást és ellátást. Ügy szerette őket, hogy még végrendeletében is gondoskodott róluk. Bőkezű gazdája volt alkalmazottainak is. Aki jól szolgált, annak becsületességét házajándékozással jutalmazta meg. A fiatalabb alkalmazottakat nemcsak pénzzel látta el, hanem tanította, nevelte is. Ez a nevelés legjobban Benkovich Péteren fogott, aki kis inasként kezdte nála, és később a káptalan »hadainak előttejáró «-ja« végül Győr vármegye alispánja lett. Egyébként éltes korában ís meg tudta érteni haladó korának igényeit és sok áldozattal rótta le önkéntes adóját az újraéledő katolicizmus iránt. Draskovich püspök fukar volt az elismerésben, ha kanonokjairól volt szó, de Altabak iránt fölmelegedett, és kartársai között igen ritka példaképként ünnepli azért, hogy » életében és halála után is« szépen gondoskodott a győri szentegyházról. Ha 1638. október 16nán kelt és halála után, 1638. november 2-án jóváhagyott végrendeletét olvassuk, szívesen helyeselhetjük a főpásztori dicséretet. Halála előtt 12 évvel tett első végrendeletében még megemlékezett testvére fiáról, most a nagy számadás előtt már csak egyházára, a szerzetesrendekre, szegény diákjaira és a koldusokra gondolt. » Mivel isten különös irgalmából mindenemet ettől a győri szentegyháztól kaptam, azért most ismét vissza akarom neki adni« —- vallja. Ezért 500 magyar forintot hagyott készpénzben az »öreg templom « építésére és felszerelésére, valamint minden követelésének és ingóságának általános örökösévé a győri székesegyházat nyilvánította. 2000 forintot érő házát értékes győrszigeti kertjével együtt az egyházmegyei papnevelőintézetre hagyta. A házörökséget szerény kívánságával is megterhelte: a papnövendékek valóban benne lakjanak kanonokfelügyelőjükkel együtt, 4t ) L Nagyfalvy Gergely naplóját, 123. 1. 1626. okt. A. *) Sokáig az Ott-család birtokában volt, ma Szobel ház.
