Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

Gondolom, jó volna megkeresni va.amelyik ö^egház sarokszobájában Lackner Kristóf polgármester urat, hátha átadhatnám néki Nyéki Vörös Mátyás győri püspöki helynök úrnak baráti köszöntését. Mert a költőkanonok az irodalombarát polgármesternek igaz barátja volt, és később sem felejtette el a polgármesternek azt a szívességét, hogy a soproni javadalmazáshoz hozzásegítette. Keresem az öreg Streibig József Antalt, hogy megrázzam kezét és megnyugtassam: a Győrbe áttelepített nyomda bizony nemcsak szépen jövedelmez minden családi perpatvar ellenére is, hanem a magyar nyelvnek, magyar művelődésnek is nagyszerű szolgálatokat tesz, épen Révai Miklósnak, közös barátunknak hatása alatt. Kicsi híja, hogy össze nem találkozom itt valamelyik görbe utca kanyarulatában Dorfmeister mesterrel, aki a mult héten fejezte be az orsolyiták győri templomának oltárképét, s most ismét itthon dolgozik a Szent-Lélek templomban. A Gabonatéren meg lehetetlen arra nem gondolnom, hogy a Sába királynője is megíratlan maradt volna, ha fiatal Goldmark barátunkat véletlenül épen fekete sárga színezésű nadrágtartója nem menti ki Győrött az akkor bevonult osztrák tisztek akasztófát Ígérgető vallatásából. A soproni Magyar Társaságot megalapító Kis János is, s e vendéglátó irodalmi kört életrehívó Frankenburg Adolf is régi győri ismerősökként mosolyognak reám. Míg Kis János lelkes meghatottsággal beszél a győri lelkészi évekről, Frankenburg kacagva anekdotázik arról, hogyan szerzett apró kölcsönöket a győrszigeti zsidóktól, és hogyan csapta a szelet hitelezőinek leányai körül. De lám ez álmodozásnak is vége, s én, szemeim meg^ dörzsölve — látom, hogy a régi házak régi falai között új, lüktető és modern élet íolyijk, s a múltnak emlékei csak az emléktáblákról néznek jle, s a polgárok hagyományokat tisztelő emlékezésében élnek tovább. De élnek és hatnak, mert a mult alakjai és alkotásai formálták a ma kultúráját, s a jövő továbbépítése csak a mult alapjain és hagyományain történhetik. Egyetlen város sem szakadhat el múltjától, s nem teremthet magának előzmények és fejlődésnélkül való új kultúrát, mert az tápláló gyökérzet és éltető talaj nélkül egy-kettőre elpusztulna. Ez a multbagyökerezés eredményezi azt, hogy országosan egyforma intézmények és intézkedések mellett is mindegyik városnak van a magyarság egyetemes közös vonásai mellett külön egyéni kultúrája is. Ez természetszerűen más színekkel ékeskedik Debrecenben, jmirit Győrött, másként pompázik Kecskeméten, mint Sopronban. Ezek az egyéni színek, ízek és voná-^ sok alakítják ki egy-egy városnak, vagy egy-egy vidéknek, tájnak a kultúráját.