Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
3. HA TE ENGEM SZERETNÉL. 3 ) Hiába szóltok, hogy legyek vidám A vígság engem végkép elhagyóit Hiába szóllok. ifjúságod majd Elszáll. . . nem, nem hisz én már agg vagyok. De ez az ifjúság, melyben a téltől A szív nyíló virága nem fél Még visszajönne hozzám, vissza . . . vissza Ó ha te engemet szeretnél.. . Az én világom most a fájdalom Sötét, szomorú, mérhetlen világ Hol a remény nyugodtan alhatik, Ha a szív olykor jajszót nem kiált. De lenne egy nyomorult tűzhelyem csak Áldást rebegnél folyton ennél Megáldanám az életei, a sorsot ó ha le engemet szeretnél. Amerre én most járok, ott a föld Virágot nem hoz, nem terem soha Dermesztő tél van ott szünetlen Az égnek nincsen napja, mosolya De lenne ott fény és vidám tavaszra Változnék át a biis, hideg tél S nyílnának ott nyílnának szép virágok Ó ha te engemet szeretnél. Most.. . ha így néha elgondolkodom Szememben egy égő könyc;:ep fakad Egy könycsep ámde fájdalmas, kinos Mint a mitől fakadt, a gondolat De mennyi édes könyben fürdenek meg Minden sugár bágyadt szememnél örömkönyűkkel temetném be rmütam Ó .. ha te engemet szeretnél. — 1. A TIZENHÁROM4 ) Fcllélekzett az eszme, harczát Mill jók keserve harczolá, Vérben fürdött meg e vén golyhó A föld s fürdött soká .. . soká Hol a halál száz kézzel ölt S hörgő tánczot járt a csatákon Mint tizenhárom oroszlán Ott küzdött az a Tizenhárom.
