Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
kinti sértésnek. »Engem o kegyelme Nagy Prépost Uram nem offendal, ha iura Capituli tiszte szerint prosequallja, csak cum debitis módis ac formis légien ne derrel-durral.« 39 ) Egy évig viselte a győri káptalan első méltóságát, 1637 augusztus hó 16-án4°) bekövetkezett halála előtt nagy küzdelme volt megfő-' pásztorával a jezsuiták javára történt erőszakos házfoglalások miatt. 6. Áltabak János Az öreg Altabak János élvezte a Szent Adalbertről elnevezett győrhegyi prépostság javadalmát. A prépostságot régen bekebelezték a káptalanba, társaskáptalana a mohácsi vész után kihalt és így csak külön préposti jövödelme miatt tartozott a » méltóságok « közé. Altabakot áhítatos, jó embernek ismertetik forrásaink. Ezekből megtudjuk, hogy a török hatalmába került Győrből Sopronba menekült káptalannak már akkor tagja volt, mikor új püspöke, Draskovich még meg sem született. 1598-ban, Győr visszavételekor már biztosan mesterkanonok volt. Az elpusztított városba nem sietett viszsza a káptalan, de neki mint káptalani gazdának vissza kellett térnie a székvárosba. Ennek biztos idejét pontosan nem tudjuk, de a káptalani számadókönyv (IV. kötet 128. 1.) 1602-ben megemlékezik róla és érdekes kalandjáról. » Törököt fogván az úton, imádkozva lépett be Győrbe.« Lehetséges, hogy kóborló török katonák állották útját, akik később is el-eljutottak a város közelségébe. Gazdakanonokságából (dékán) joggal következtetünk arra, hogy már 1598 előtt is összeköttetésben volt a káptalannal és Győrrel, mert dékánnak csak azt a kanonokot szokták megválasztani, aki a káptalan gazdasági viszonyaiban jól el tud igazodni és hozzáértéséről, megbízhatóságáról már eléggé meggyőzte társait. 1602 41 )—1607-ig pápai főesperes volt. Joghatósági területén nem sok dolga akadhatott, mert a terület fölött a török, a lelkek fölött meg inkább Kálvin hite uralkodott. Egy évig (1607—1608-ig) a székesegyházi és káptalani istentisztelet rendjére vigyázott volna, mint éneklőkanonok, ha ezt a hadi célokra lefoglalt és tönkretett templom állapota engedte volna. 1608-ban kapta meg a szientadalberti prépostságot, melyet halála napjáig kezelt. Káptalana megbízásait híven te^esítette mindig, de nem kereste az összeütközést senkivel. Békés természete szeretetreméltóvá tette azok előtt, akik ismerték. Pázmány is tisztelettel emlékezik meg róla 1626 október 26-án Dallosnak írt levelében, »az én jámbor gazdám Altobak uram«-nak mondja. 42 ) Dras* 9 ) L. Gy. K. M. L.-ban Draskovichnak Sopronból 1636. augusztus végén Bényi János által küldött iratát. Ctheca VIII, n. 607. 40 ) L. Számadókönyv IV. 128. lap. 41 ) L. Gy. K. O. L. 6. számú fölvallási jegyzőkönyv 156. 1. 4Î ) L. Győri tört. és régészeti füzetek I. 167.
