Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

is kevés méltatlant engedett be a kanonoki javadalomba, mely a dúskálkodásra nem adott módot, de tisztes megélhetést, szerény vagyongyüjtési lehetőséget biztosított birtokosa részére. A káptalani számadókönyv segítségével megállapítható, hogy 1636-ba!n egy-tegy egyszerű kanonoki javadalom évi készpénz-osztaléka 214 magyar forint volt. Ez a jövedelem 1640-ben 220 forintra gyarapodott. A legmagasabb fokot 1642ben érte el, mikor a »divisorok«, a közös jövedelem kezelői, 248 forinttal bocsátották haza » osztályos atyafiaikat«, bár ekkor már 13 helyett 15-en osztozkodtak. Az I. Rákóczi György fejedelem támadását követő háború kiadásai jól megapasztották jövödelmüket és így egy-egy kanonoknak 167 forint jutott 1644-ben. Ez a csökkenés tovább tartott és 1650ben, Draskovich halálának évében a sok pereskedés költségei miatt már csak 145 forintra zsugorodott osztalékjuk. Készpénzjövödelemnek tekinthetjük még a hiteleshelyi küldetésben Jcapott tiszteletdíjakat, valamint a püspök főpapi és a magyar védőszentek ünnepi szentmiséin kiosztott egyforintos jelenléti költséget. Bérbe nem adott főpapi tized- és földesúri kilencedjövödelmüket természetben szedték be, és így is osztották fel maguk között. Megvolt tehát a gabonájuk, fájuk, boruk. Az .ú. n. accidentiákból került asztalukra borjúhús, hal, bárány, vad, szárnyas és egyéb »majorsag«, sőt fűszer: só és bors is. Erdeikből fát szállítottak be jobbágyaik. Szőllőhegyes faluik, \Védeny, Lozs, Káptalanvis bordézsmájából néha (pl. 1638-ban) 300 akó bor is jutott mindegyiküknek. A báránydézsma osztaléka a ruházkodásban is segítette őket, mert volt év, hogy 35 bárányt kaptak gyapjújával együtt. Csak javadalmi házuk nem volt az őrkanonok dombi házán kívül, ezért mindegyiküknek házat kellett szereznie a belvárosban és ha kivágyott valamelyikük a vár zárt levegőjéből, akkor a külvárosokban vettek » major «-t. Erre a célra Győrszigeten, Szabadhegyen, s az akkortájt alakuló Újvároson kívül különösen alkalmas volt az a sík terület, mely a fehérvári kapu előtt közelségével szinte kínálta önmagát, és később továbbnyúlva a » Majorok «-nak (ma Nádorváros) nevezett városrésszé fejlődött. De voltak, akiket a város környékének szőllő telepítésére alkalmas hegyei Ménfőre, Csanakra, Écsre, Nyúlra csábítottak már akkor. Káptalani és » országos « dolgaik messzebb is elszólították őket. Tizedszedésre Győrtől egész a Muráig mentek. Jliteleshelyi működésük következtében ismerték csaknem az egész nyugati és északi Dunántúlt. Országgyűlésre Pozsonyba és Sopronba jártak. Panaszaikkal sokszor el kellett menniök külföldre a helyét változtató királyi udvar nyomában. Bécs, Prága, Laxenburg, Linz, Augsburg, Regensburg nem volt ismeretlen előttük. Egyházi ügyekben sokszor látta őket Nagyszombat, Vágsellye, Pozsony, mint az esztergomi érsek tartózkodó helye. Ezek után megjelentetjük személyenként azokat a kano-