Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.

zesbábból, hajból, viaszból, papírból stb. Vármegyénk jellegzetes díszítő motívumainak és konstruktiv elemeinek megismerése igen fontos követelmény. Felsőbb építő- és díszítőművészetünk ugyanis csak akkor válik gyökeresen magyarrá, ha felhasználja és művészileg továbbfejleszti minden vidéken az ott élő ősi népi adottságokat. A tárgyi néprajz minden csoportjára részletes útbaigazítást találunk „A magyarság néprajza" I. és II. kötetében. Fenti vázlatos és sok szempontból hiányos összeállításunkkal némi segítséget szeretnénk nyújtani mindazoknak, akik önzetlen és áldozatos lélekkel részt akarnak venni népi értékeink megmentésének nagy munkájában. Amint láttuk, az anyag óriási. Sok szakember évtizedes munkájára van szükség, hogy megalkothassuk Győr megye néprajzát. De gyűjteni kell, mert a gyűjtés hatalom! Papnak, tanárnak, tanítónak, mérnöknek, orvosnak, jogásznak, művésznek és írónak, városi polgárnak, munkásnak és falusi földművelőnek egyaránt össze kell fognia, hogy jó munkát végezhessünk. Győr megye magyar értékeiért valamennyien felelősek vagyunk. Ne mondjuk azt, hogy a haladó kor, a terjedő polgáriasodás, a városi műveltség sok mindent elemészt népi értékeink közül. Ez csak részben igaz. Az egészséges népi élet állandóan termeli az új értékeket. Tény az, hogy ezek legtöbbször nem olyan színesek, mint egykor voltak, de azért nem kevésbbé értékesek és jellemzők. A kutatóra is nagyobb feladatokat rónak, mert jobban fel kell készülnie, mélyebbre kell fúrnia, hogy a szikkadt felső rétegek alól előszökkenjen a népiség eleven forrása. Megyénk településeinek viszontagságos története, a sok keveredés, a vallási megoszlás, a társadalmi tagozódás nagy szintkülönbségei, a foglalkozások sokfélesége egyébként is nagy körültekintést kívánnak a kutatótól. Kellő elméleti felkészültséggel és lelkes odaadással azonban minden nehézséget legyőzhetünk.