Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
Ilyen rohamai alkalmával öngyilkos szándékkal vízbe vagy tűzbe akarta magát vetni, más alkalommal apját kövekkel dobálta, vagy pedig a templomban összegyűlt asszonyok fejéről tépte le a kendőt. Egy alkalommal a várkonyi Szent Jakab templomban a korporálét a földre dobta, bolondként táncolt a templomban úgyannyira, hogy atyja megkötöztette. Aztán elvitette fiát a szigeti Szent sírjához. Ott töltött három hónap alatt javult ugyan a fiú idegállapota, de nem jött teljesen helyre. Apja hazavitette a három hónap elteltével. A fiú azonban visszakívánkozott a Szent Margit-szigetre, Margit sírjához. Mivel apja nem engedte, megszökött. Ott a fiú állapota szánalmat keltett. Sokan imádkoztak gyógyulásáért, és ez a gyógyulás most már hamar be is következett. 1275. aug. 31-én meggyógyult, hazament atyjához, majd rövid idő múlva a királyi udvarhoz kapott beosztást. A gellei búcsún, talán 1276. jun. 29-én Szent Péter napján történt az apa vallomástétele András győri dömés alperjel prédikációja közben. 5 ) A győri dömés rendháznak tehát öt tagját ismerjük név szerint is, a róluk fennmaradt csekélyke esemény alapján is. Szokatlan, de még ennyit sem tudunk a győri dömés zárda biztos fekvéséről. A győri vár építésének esett áldozatul a XVI. század közepén. Ennyit biztosra vehetünk. 1536-ban még említik. A Rába kettős hídja közelében feküdt volna, az akkori Királyföldjén. Mások szerint azonban lehetséges, hogy erre a zárdára találtak-e rá a bástyafalak lebontásakor a mai Stadel-gépgyár területén, illetve ehhez a kolostorhoz tartozik a Stadelgépgyár saroképületével rézsutátellenben fekvő sarokháznak ma is épségben meglevő oszlopos tagozású helyisége, amelyik esetleg az ebédlőterem volt. Vannak ugyan arra nyomok, hogy a középkori ferences kolostort is erre a területre tegyük. Másrészt, ha egy kolostor épületrészéről volna szó az említett épületmaradványokban, nagy kolostori telepet kellene itt elfogadnunk, amint azt elődeink tették is. Tekintve, hogy ilyen nagy lehetett akár a dömések, akár a ferencesek kolostora, csak sajnálhatjuk, hogy az esetleg itt élő szerzetesek közül csak ötnek a nevét őrizte meg számunkra az egykorú iratok tárháza. ») Mon. Rom. Ep. Vesp. I. 368—71. 1
