Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
4-6. szám - Karsai Géza: Györszentmártoni népszínjátékok. I. közlemény
Győrszentmartoni nép színjátékok. 83 öröménekekkel. Megszületett kisded Jézus Betlehemben, 60. Jertek, imádjuk őt! (Erre lassan felkel a másik két pásztor is és a betlehem elé térdelve elimádkozzák a Miatyánkot és az, Üdvözlégy et, keresztet vetve az elején is, a végén is. Majd a három pásztor körbeüli a betlehem előtt és botjával a földet ütögetve egyre gyorsabb ütemben énekli): PÁSZTOROK: Nosza tehát, seregestül 14 ) Haggyuk itt a nyájat, E jótéteményért áldjuk Mennyei Atyánkat. Go. Gyorsan menjünk, i'élrelegyünk Minden késedelmet, Siessünk és kérjünk Tőle kegyelmet. (A második és a harmadik pásztor ezután felveszi a betlehemet és a kis ősapát a szokásos rendben kivonul a szobából.) A játék szövege jól megfigyelhető, hogy a hagyomány lassú elhanyatlásának következményeként miként laposodik prózává az eredeti versmérték. A pásztorok beköszöntőiben már alig tudtam visszaállítani az eredeti verssorokat. A ritmus is erősen megromlott, csak a rímek tartják még magukat, úgyhogy csak általuk lehetett felismerni a szöveg eredetileg verses jellegét. Az előadás, mint az előző játéknál is, meglehetősen egyhangú, éneklésszerű recitálás. A szereplők csak az egyes szólamok első szótagját hangsúlyozzák erősebben, ami tipikus jellemzője mindenütt a népszinjátékok kollektív előadásmódjának. A pásztorok búcsúénekében (61—68. sor) bottal verik ki az ütemet, ami nagyon emlékeztet más hazai népszinjátékok hasonló szokására, az ú. n. lapickával való ütemverésre. A bottal való koppantás, a lapicka, éppúgy mint egyes helyeken (pl. Főréven) az ütem, a versláb kilépése, valószínűleg a mesterdalnok- és az iskoladráma "hagyományaiban gyökerezik. Karsai Géza. '/Dallamát lásd a függelékben, köv. közleményünkben.