Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
4-6. szám - Klempa Károly: Goldmark Károly győri szereplése 1849-ben
császárral kb. egy időben kelt át azon, csak mikor hazasietett, a bencések előtt hallotta ő is az üdvrivalgást. 115 ) Miután a belvárost az osztrák hadsereg teljesen megszállotta, Goldmarknak eszébe jutott az a kedves ismerős család, ahol mindennapos vendég voft: Schmidt evangélikus kántor családja. A fiatal Schmidt-fiú pompás hegedűs, s Paula, a kántor leánya, nagyszerű zongorista volt. Nagyon féltette őket, hiszen házuk a Rábán túl, az ellenség tűzvonalában állt. Tudnia kellett, vájjon nem történt-e bajuk. Paula iránt érzett csendes szerelme is hajtotta a Rába másik partjára. Visszament tehát a rossz hídon át Újvárosba. Az emeletes paplak közvetlenül a Rába partján volt, a híd jobb oldalán. A család a földszinten lakott. Hosszú folyosó vezetett a lakószobákba. Goldmark belépett s látta, hogy minden tele van katonasággal. Az anya fogadta s titokban jelt adott, hogy hallgasson. Minden rendben volt, csak a gyerekek bújtak el félelmükben lent a folyópart mély öbleiben. A folyosón két katona ült — bécsiek — s Goldmark kedélyesen elbeszélgetett velük. Ekkor a folyosó egyik ajtajában egy tiszt jelent meg, kiabált, káromkodott, hogy még nem hozták meg a borát. Ugyanekkor megpillantja a kopott ruhájú fiatal embert. Ki ez a legény? Húzzátok rá a mundért! ... s tovamegy. A két katona meghökkenve állt ott, nem tudták mit csináljanak, hogyan teljesítsék a parancsot. Ekkor az egyik így szólt: A Sas-vendéglőben (a későbbi Nádor-szálló) lakik a vezérkar, vezessük oda s csináljanak vele, amit akarnak. El is vezették Goldmarkot. Az utcán, a tereken mindenütt katonák — németek, főleg horvátok — ittak, danoltak, kiabáltak a győzelem örömére. Alig tettek 20 lépést, máris minden oldalról nekiestek, szuronnyal püfölték, ok nélkül hosszú hajánál fogva rángatták, az ittas katonák rajta henteregtek, szóval nagy zavar keletkezett az utcán. Szerencsére egy tábornok jött arra. Látta a csődületet, megszabadította Goldmarkot s kérdésére, hogy mi a bűne, senki sem tudott válaszolni, mert a két katona, aki kezdetben kísérte, rég elpárolgott. Ekkor egyik megszólalt: »A császárt szidalmazta. « Erre a tábornok parancsára elvitték a Sas-vendéglőbe. Az első emeleten csupa magasrangú katonatiszt ült egy nagy asztal körül. Ép lakomájukat fejezték be. Goldmarkot bevezették és a katonák elmondották, hogy a császárt szidalmazta. Nagy megrökönyödés! Mit csináljanak, börtön nincsen s a csapatoknak tovább kell menniök. Goldmark tudatában volt veszélyes helyzetének s ép ez a kétségbeejtő perc tette bátorrá, mint aki mindent egy kártyára tesz fel. Higgadtan és önérzetes hangon ezeket mondotta: »Önök ebbe az országba jöttek, hogy rendet teremtsenek, s avval 13 ) Ferenc József királyunk győri tartózkodásáról 1. Lám Frigyes cikkét, GySz. 1934. 387. 1.
