Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
4-6. szám - Klempa Károly: Goldmark Károly győri szereplése 1849-ben
Goldmark Károly győri szereplése 1849-ben. Egy gyönyörű nyári reggelen, amikor az ég kék boltozata TSémetkeresztúr sopronmegyei kis falu felett különösen szép ragyogással bontakozott ki az éj ölelő karjaiból, a falu mellett elterülő mogyorófa erdő árnyékában egy bozontos fejű kis 10—12 éves fiúcska álmadozott; nézte, hogyan világosodik a táj, hogyan zengenek dicséneket a Mindenhatónak a kis pacsirták, hogyan ébredezik az alvó erdő, amely egy órával előbb még halálos csöndben várta az első napsugarat. Vasárnap reggel volt. Egyszerre csak lágy harangszó ütötte meg fülét a távolból felhangzott az orgona méla bugása. Az ünnepies hangok mintegy hívták az embereket, csalogatták a szent helyre, azután egyre halkult s szinte éteri finomsággal megcsendült a négyszólamú kar ajkán a mise első éneke: Kyrie eleison, Uram irgalmazz nekünk. Ez a fiúcska, aki most hallotta először életében az orgona ünnepélyes összhangját, akinek eddig a zene titkos világáról fogalma sem volt, — hiszen a magyar faluvilág ezt nem is adhatta meg, — ez a fiúcska a nagy operaszerző, a Sába királynéjának halhatatlan zeneszerzője, a keszthelyi születésű Goldmark Károly volt. A Balaton partján ringott bölcsője, ebben a régi házban, ahol a Festeticsek egyik birtokelődje, a gersei Pethőcsalád tanyázott ősrégi időktől fogva. Abban a nemesi kúriában élt néhány évig, ahol a szépséges Lilla hervadt el a rege szerint bánatában, amikor a vitéz, de alacsony származású Bodor Imréhez nem engedték nőül. » Kellemes hangok, lágy dallamok özöne árasztott el engern.« 1 ) S ezek a hangok, amelyek a távolból jöttek, mint idealizált, édes szférák szellemi hangjai, mennyire mélyen szállhattak le a gyermek még csak nyiladozó szívébe! »Ilyesvalamit még sohasem hallottam, mert a templomba, amelytől távol laktunk, nem volt szabad belépnünk! Most hallottam lelőször életemben és éreztem a zenének, a harmóniának megrázó hatalmát és szemeimből könnyek törtek elő. Ebben a pillanatban élethivatásom eldőlt... zenész lettem s ez M Karl Goldmark: Erinnerungen aus meinem Leben. Wien Rikola Verlag 1922. Goldmark szavait ezen emlékiratából idéztem magyar nyelven.
