Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

1-3. szám - ADATTÁR - Kovácsics Sándor: Kovács Pál orvosi tanácsai

a halandót.« Koltai Virgil, Kovács Pál élelírója azt mondja e műről, hogy ez az első a magyar irodalomban, amely közegészségügyi szempontból tárgyalja az élet legkülönbözőbb tényezőit, a neveléstől egészen a tyukszemvágásig. A munka megjelenése után, 1833-ban, a Tudományos Akadémia mindjá: L levelező tagjává választotta Kovács Pált, s ez a kitüntetés szólt »a szakavatott és ügyesen író orvosnak is. amellyel ágy a szépirodalom, mint a tudományos irodalom terén további működésre akarta buzdítani Kovács Palt«. De ez a tudományos magas kitüntetés jelenlelt mást is. jelentette azt, hogy a Tudományos Akadémia mennyire értékelte azt az orvosi törekvést, amelyet Kovács Pál munkája szolgált: tanítani a laikus közönséget, hogy a szükséges közegészségügyi ismeretek birtokában sok kínzó megbetegedést elkerüljön. Ma ezt egészségügyi prophilaxiának nevezzük. Ma ez az irányzat dominál a közegészségügyi szolgálatban. A tapasztalat azt mutatja, hiába gyógyítunk meg annyi embert, hiába építenek sok-sok kórházat, a betegek száma nem csökken, csak a betegségek minősége változik, meri a gyógyító tevékenységek közben a betegséget előhívó forrás zavartalanul és eredményesen működik tovább. A betegségek forrását, a tudatlanságot, a nyomort kell eltüntetni, s akkor az emberileg elképzelheitő legkisebb számra redukálódnak a megbetegedések. A nők a nagy emberi nem nevelője. »Az Ó-világ liranjai alatt sinylenie kellett durvább bánást, mert szilaj és nyers volt a nép is. Megható színekkel ecseteli a rabszolgaságban sínylődő nő sorsál. És még ebben az utálatos korszakban is szelíden öleli az emberisége.: » Enyhítek a természet vadságát gyengéd lágyságukkal. A görög köztársaságok korában nagyban hozzájárult a női nem a polgári jólét felvirágoztatásához, a finomabb izlés kifejlődéséhez. Felsorolja azokat a görög nőket, akik a természet vizsgálatának, az irodalom művelésének hódoltak. A középkor sem kedvezett a nőnemi méltóság kifejlődésének. Tacitus írja a germánokról: »Vagy vadásznak, vagy evésre, vagy ivásra adván magukat henyélnek, a házról, házi istenekről, szántóföldről g indoskodásl az asszonyokra bizván, maguk a legerősebb, leghatalmasabb vitézek is csak lebzselnek.' Mahumed oly csekélynek tekintette a női neme', hogy szükség;.• • nek tartotta megkérdezni Gábriel föangyalt: » Vájjon lát andhatnak-e az asszonyok valaha paradicsomot "?« A keresztény vallásnak köszönhető a női nem személyes méltóságának elismerése. A keresztény vallás csak azután lett népvallássá, midőn azt a női nem a legnagyobb hősökkel is felvétetc. A női nem fenti sorsának vázolása után rátér a nevelésre, a testi és lelki nevelésre. A nevelés szükségességét a következőkép indokolja. »Mit ér a mosoly, ha nem lélek csak állati fény ragyog a szemek csillagán, ha ügyetlen megnyílta a rózsaajkaknak üres gondolatokat árul cl. Csak ép testben ép lélekkel disdik.« Minthogy a leány- és fiúgyermek szervezete eltér, különbségejt kell lenni a nevelésben is. A két nem közli érzékelési különbséget a következő példával szemlélteti. »Ha férfit kérdezünk meg arra vonatkozóan, melyik ruha szine tetszik, a férfi ügyetlenül forgatja kezében az anyagot s végül is a rútabbat választja; ellenben nagyobb koncepciójú