Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

7-8. szám - Bánkúty Ernő: Endrődi Sándor kiadatlan levelei és költeményei. I. közl.

Endrődi Sándor kiadatlan levelei és költeményei. — Első közlemény. — Az 1919. év valamelyik szomorú, borongós, júliusi dél­utánján a haza szomorú sorsán aggódó és kesergő egyik győri sporttalsaság csónakházának telepén megjelent a sportegylet tisztes, ősz elnöke. Az ellenforradalmiságáról közismert öreg úr egy nála gyanút nem keltő, vörös szattyánbőrbe kötött kötetkét húzva elő zsebéből, magasra emelt kézzel meglobog­tatta az őt szeretettel üdvözlő sporttársai eiőtt és így szólt: » Bajtársak! Ma kuruckodni fogunk. Elhoztam nektek a mi régi sporttársunknak, csónakházunk gyakori kedves vendé­gének, Endrődi Sándornak Kuruc nótáit. a S azután olvasgatni kezdte a meleg ajánlással ellátott kötetke telített magyarságú gyöngyeit s velük az előbb még reményevesztett kis csapat tagjait nemcsak bizakodókká tette, hanem hazafiságuk szuny­nyadó tüzét is fölszította, úgyhogy valóságos ellenforradalmi hangulat hatalmasodott el rajtuk. A kurucversek osztrákgyülö­lete a proletárdiktatúra elleni gyűlöletet váltotta ki belőlük, különösen akkor, amikor a költőnek egy épp akkor: 1919. júl. 17-én irónnal írt levelének 1 ) felolvasásából tudomást szereztek arról, mily kíméletlenül, sőt durván jártak el a már régóta be­tegeskedő költővel a fővárosi kommunisták: házkutatást tartot­tak rózsadombi otthonában, ezt teljesen feldúlták, még dolgozó­szobájából is kitették, sőt íróasztalától is megfosztották. Régi, az iskola padjain kötött meghitt barátságuk sok érdekes em­lékének felújítása és közvetlen előadása nyomán a jóbarát azt is elárulta, hogy a költőtől kapott nagyszámú levelet és több kiadatlan versének kéziratát gondosan megőrizte az utókor számára. Mint e kis lelkes sportcsapat tagja, már ekkor elhatároz­tam, hogy e kéziratokat megszerzem. Hamarosan előterjesztett kérésemre Ígéretet is kaptam szíves átengedésükre a Győri Csónakázó Egylet elnökétől, felsőpulyai dr. Mihálkovics Tiva­dar kir. közjegyző úrtól. De az időpont kitolódott, mert egy­részt az akkori idők nem voltak alkalmasak ez elrejtett érté­kek előkutatására, másrészt a nehéz kórral vívódó, amúgy is érzékeny költőt nem volt illő a legkisebb izgalomnak is ki­tenni, így csak a költő 1920. nov. 7-én bekövetkezett halála után kaptam meg őket. De nemcsak ezt a kéziratcsomót en­gedte át szíves készséggel a volt iskolatárs és jó barát, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom