Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

7-8. szám - Karsai Géza: Györszentmártoni népszinjátékok. II., befejező közlemény

VÉN PÁSZTOR: Halljátok-e, álmomban éppen egy kis szalonnát falatoztam, mikor odagyön hozzám a legnagyobbik birkám és aszongya nékem: »Én vagyok a legnagyobb birkád itten, vegyél föl s vigyél el engem a Kisjézuskának, hogy megmelegítsem, mert hogy igen 75. fázik.« — Mi az a nagy fényesség? SZÁMADÓ JUHÁSZ: Csuda ez, de én meg azt álmodtam, hogy éppen kohászt falatoztam, midőn odagyön hozzám a legfehérebbik bárány s aszongya nékem: » Hallod-e, ~te öreg juhász, én vagyok a legfehérebb bárányod itten, vegyél föl s vigyél el engem a Kisjézus80. kának, mert hogy igen fázik s rá akarok lehölni.« — Mi ez a nagy fényesség? KISBOJTÁR: Én meg éppen fájlaltam álmomban a gazduram púpját a fejemen itten, mikor csak megjelent két fényességes angyal s aszonla nékem, menjek Betlehembe, mert ott van a Kisjézus 85. temérdek fényességben. VÉN PÁSZTOR: Ne mondd, te! SZÁMADÓ JUHÁSZ: Ne mondd, tel (Most meglátják az angyalokat és nagyon megijednek.) EGYÜTT: Ne féljetek, pásztorok, mert a Kisjézus követi vagyunk, 90. menjetek s vigyelek neki ajándékokat! (A pásztorok a betlehem elé járulnak és leborulnak.) SZÁMADÓ JUHÁSZ: Ó, édes Kisjézus, bizony semmim sincsen, egész nyájamból ezt az egy birkát mentettem meg, de ezt néked odaadom szegénységemből szívesen, hogy melengessen. VÉN PÁSZTOR: Ó, édes Kisjézus, édes Megváltóm, nekem sincsen többem 95. egyetlenegy megmentett bárányomnál, de eït neked adom szegénységemből szívesen, hogy rádlehöljön. KISBOJTÁR (sírva): Ó, édes Kisjézuskám, semmim sincsen nékem. Az angyali szóra elindulván, hogy gyöttem, fogtam én gilicét az erdőben tenéked, de mert nagyon jajgatott keblemben a szegény pára, 100. szántam én s elengedtem. Most hát adni nem tudok én semmit,