Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.

7-8. szám - Karsai Géza: Györszentmártoni népszinjátékok. II., befejező közlemény

HÂZBELIEK: Terülj csak melléje ! KISBOJTÁR (nagy robajjal behuppan): Dicsértessék a Jézus Krisztus! Töpörtyős jóestét! Én. vagyok ama kicsiny kisbojtár a betlehemi mezőkről, ki báránkák lépteit vigyázza. Egy hete még együtt őriztem a számadóval s az öreg juhásszal, még, hogy pénteken koppintott fejbe a számadó a bottal, a púp is megvan a fejemen, így gyöttem át hegyen-völgyön, farkasok utján, medvék csapásán, a kakasok megcsipkedtek, juhászkutyák leszaggattak, a számadóm meg a juhászom meg, látom, alszanak itt csöndben. Ha tán megszánnák a kis juhászbojtárt s lannának egy kondér töpörtyűt másfél akó borral, sohase bánnák meg, mert ritka emberek vagyunk. De elsőbbeg is alunnám. Tehetem-e? HÁZBELIEK: Tedd meg! (Míg alusznak a nagy útról megtért jámbor pásztorok, kint megszólal a csengő és belép a két angyal. Az első leteézi a kivilágított betlehemet az asztalra és csengő hangon kiáltja): ELSŐ ANGYAL: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Háznépe s pásztorok nagy örömet hirdetek nektek, mert megszületett a földre e világnak Megváltója, Jézus. Mink az ő követei vagyunk, menjetek, imádjátok! MÁSODIK ANGYAL: Ez lesz a jel: egy istállóban találtok egy aprócska kisdedet, pólyákba takarva, jászolyba fektetve. Két szeme csillog, orcája napocska, a keze szép virág! EGYÜTT (éneklik): Mennybül az angyal Lejött hozzátok, Pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe Sietve menvén Lássátok, lássátok, stb. (Amint az ének megszűnik, felébrednek a pásztorok.) VÉN PÁSZTOR: De nagyot aluttam, de igen nagyot aluttam s olyan szépet álmottam! SZÁMADÓ JUHÁSZ: Mit álmodott?