Gálos Rezső szerk.: Győri Szemle 8. évfolyam, 1937.
4-6. szám - ADATTÁR - Nagy Gyula: Néprajzi csemegék Bágyogról
cok! — Persze, ilyenkor a szegényeinbernek csak a sok hus, meg a hus kell. János bályám, bökjön! Ne sajnálja. Hadd 1 lássák meg a huskönyvön. — Vegyen hozzá egy kis uborkát is! — Köszönöm, azl nem parancsolok! Jó lesz nekem a hus is. — Ha aztán megtörténik, hogy valakin már kifogy a sok jó falat, akkor azzal a szóval él: Meg köti hagynom. Ügy látszik, valahol egy atyámfia éhezik! — He, de sok falatot kellene ma így meghagyni, mert valahol egy atyánkfia éhezik. A. hus persze veszi a bori. Csak az egyszeri házigazda kínálta úgy a vendégét: » Menjen a korcsmába, ott van ölig, még el is adnak !< Egy rendes bágyogi vendéglátó azonnal borért megy, mihelyt leülteti vendégél. A legtöbbnek saját termése van. » Dicsérj ük a Jézust! ez az első pohárköszöntő. x\zlán jön a többi. »No durus'za, éljünk sokáig, mig a tenger le nem apad bokáig.« — »Adjon Isten sok hála' Isteni! — » Igyunk, hogy pirosodjunk ! « — »Ûgy szíp a magyar, ha riszeg!« — mondják mókázva. »Egyik tulla, másik huzza.« — Ha aztán a gazda megfeledkezik a kínálásról, akkor a ravasz kópé ellegyint a poharak felett, mintha legyeket hajtana és azt mondja: »A 7 o, hessegessünk.« Erre mind a poharaihoz nyul és hesseget. — »Jedzö ur, tudja-e, mér kocint a magyar ember? — Hogy a vak Béla is tudja, hogy most innya kő!« »Gyere pajtás, igyunk, mert az a zsíros 7 'hus, akit az előbb faltunk, még utóbb azt hiszi, hogy valami kutya elte meg!« — Hej, tudja postamester ur mink ritkán iszunk, de sokai! — Ivás után ez a mondás: váljék kedves italára! - - Váljék egészségére! — A vendég pedig bókot mond: »E' hát jó vot! — Jó vót, de kevés vót! —- A tempósabb azt mondja: Sohase esett rosszul, de ez jól esett! — Eg} r derék agg harcos így telte le nálam a kiürített poharai: Ej ha! Ez aztán bor! Többet ért, mint egy lajt viz! — A vízről, mint italról nem sokkal jobb a véleményük, mint annak a zsákolónak, akit még a győri Dunaparton Láttam valamikor inni a vízvezetéki csapnál. Nagyot húzott belőle, aztán főisóhajtott: — Ennek bizony se idegessége, se keserűsége. — De ereje van! — felellc a másik. — Van, fene rágja ki, mert a hajót is elbírja. Van la bágyogiaknak egy történelmi patináju pohárköszöutésük is, amelyből talán még a török rabszíjrafüzés emléke csendül ki, amikor Bágyog véghely volt és a félórányira levő Rábán a kelőkel, és es'ekeli helyeket a bodonhelyi hajdúk őrizlek, mert Rábaszentmihály már török terület volt és egy-egy vég kontula posztót, meg karasiát, kocsikast és aszugyümölcsöt fizetett Tobak Saban Ibraim téti spáhinak. Akkor Bágyog testvérfaluját, Szoválot a török hadsereg tatár csapatai pusztává tették, úgyhogy csak 13 év múlva, a török kiűzése után lehetett újra telepíteni. Akkor szülelhetett ez a pohárköszöntés, amely az öregek száján még ma is hallható és amellyel én is búcsúzom: — Adjon az Isten áldást, békességet, országunkban csendes megmaradást ! Nagy Gyula.
