Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Jankó László: Győri ötvösök a

részt azonban azt is tudjuk, hogy a győri várőrségben már 1575 óta voltak rácok, 25 ) s eg}' ideig külön papjuk is volt. Az Ernst-féle gyűjtemény egyik egykorú metszetének tanúsága szerint pedig Esztergomnak egyik része már 1595-ben »Die Ratzen Siat« nevet viselte. 26 ) Győr városába már 1607­ben is tömegesebben jöttek, s a székeskáptalantóí telepítve a suburbiumban (Újváros) laktak; utcájuknak még a jelen szá­zad elején is Rác-utca volt a neve (ma Bálint Mihály-utca), hol a messze szemlélő előtt festőién kiemelkedő »rác temp­lom « a mai napig is megvan. A rácok mindenfelé kitűnő kereskedőknek bizonyultak, hiszen kereskedői ügyességük — mondja Széchenyi is a Vi­/«g-ban — mind szűkebb határok közé szorította a törzsökös magyart. Azonban ügyes iparosok is voltak közöttük, s hogy ötvösök is akadhattak, mutatja az a végrendelkezés is, melyet egy Dorko (Dorottya) névvel jelölt vagyonos győri asszony, néhai Kapra Pálnak meghagyott özvegy házastársa tett 1613­ban. Dorko asszony többek közt egy ezüst poharat is hagyo­mányoz, »kit — úgymond — az rácoktól vettem volt«. 27 ) Ez ezüst poharat, mint bizonyára egyéb darabokat is, a rácok nyilván maguk készítették, s munkáikat forgalomba is hozták a városban. Görögh Eöttues Sándor akár származása, akár vallása szerint volt görög, bizonyosan már régebben települhe­tett Győr városába, különben alig hihetnők, hogy 1609-ben nemcsak győri polgár, hanem 1615-i beírás szerint mint »Öt­tues Sándor « a belső város 1. járásában már esküdt is le­gyen 28 ) és az 1617. évi telekkkönyv szerint már mint belső városi háztulajdonos szerepeljen. Magyarnak kellett már len­nie egészen, magyar környezetben, magyar hatások alatt. Mint ötvösmester bizonyára tagja volt a győri céhnek (akár céh­mestere is lehetett), csakhogy a győri ötvösök legrégibb jegy­zőkönyve csupán 1663-tól maradván kezünkön, nevét ott ter­mészetesen nem találhatjuk. Hogy a céhnek mindenesetre tagja volt, annál inkább is gondolhatjuk, mert egyébként is tekin­télyes ember lehetett. Ő maga mint agilis említtetik, 29 ) fele­sége pedig Fejérváry Dorottya volt, ki abból a Fejérváry-csa­ládból származott, mely 1655-ben városi főbírót is és már előbb többször esküdteket szolgáltatott a városnak, s álta­lában előkelő szerepet vitt a város életében. 30 ) (Lehet, hogy 25 ) Villányi Szaniszló: Győr vár és város helyrajza, erődítése stb. 63. lap. 26 ) Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. V. kötet, az 514. lap mellett. ("y Győri városi levéltár: Prot, ab Anno 1600—1639. 64. lap. (1613. nov. 19.) 3$ U. o. Prot, ab Anno 1600—1639. 292. lap. (Hátul.) 29 ) „Agilis Sándor ötvös" feleségének, Fejérváry Dorottyának, causaja ifjabb Zuöch Jánossal 1624-ből. (Győri városi levéltár: Prot, ab Anno 1600—1639. 100., 101., 105. lap.) 30 ) V. ö. Jankó László: Régi győri házak és emberek. (Győri Szemle 1936. 22. lap.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom