Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Jenei Ferenc: Náprági Demeter könyvtára

nagyrésze igájában volt. A Korán első fordítójának, Mauritius Szent Péter clunyi apátnak levele clairveauxi Szent Bernáthoz, Cantacuseni János könyve a mohamedánok hitéről és Lodovicus Vivis Valentinus Confutatioi tanúbizonyságai ezirányú érdeklődésének. Természetes, hogy a magas közjogi méltóságot betöltő és diplomáciai pályán is működő Náprághi jogtudományi szakmunkákat is tanulmányozott. Könyvei között óit találjuk Gratianus Decretum&nak 1493-as nürnbergi kiadását. Justinianust 1569. évi leydeni kiadásban olvasta. Magától értetődik, hogy könyvtárában megvolt Werbőczi is, mégpedig a Tripartituni 1517-es bécsi kiadása. Náprághi könyve iközött két görög-latin szótár van, amelyek érdeklődésének és művelődésének újabb rétegére mutatnak. A két szótár mellé sorakoznak a görög-latin remekírók. Homerost kétnyelvű, 1561-es bázeli kiadásban olvasta. Aristoteles Nichomachosi Ethicaját leydeni 1553. évi, Livius Decadeseit 1535-ös bázeli, Tacitus Annaleseit 1581. évi párizsi kiadásban olvasta. A nagyok mellett ott van Aulus Gellius, Appianus Alexandrinus Sophista, Diodoros Siculos egy-egy műve is. A humanizmustól távol álló Náprághi könyvei között szerepel a neoplatonista Marsilius Ficinus is. Ezt a könyvet, sok egyebek között, Náprághi Erdélyből hozta magávral, a szerencsétlenvégű Gyulay Pál kancellár könyvei közül való, 1570-ben Páduában Bornemissza Boldizsár ajándékozta a tudós ifjú Paulus Julanusnak — Gyulay Pálnak. Mint főpap Náprághi nem nélkülözhette a különböző szerkönyveket sem. Öt szerkönyvet találunk könyvtárában. Kettő közülük Pontificale. Mindkettő velencei nyomtatvány (1510, ill. 1572). Az Oláh Miklós-féle, 1560-ból való esztergomi ordinariusnak Náprághi kezében volt példányát maga Oláh ajándékozta Lánzséron, a benne levő bejegyzés szerint, korábbi tulajdonosának. Náprághi két missaléja ősnyomtatvány. Az egyiket Johannes Homan de Landia nyomtatta 1493ban. A másik esztergomi missale nem más, mint a remek Perényi-missale, amely Oláh Miklós, Hetesi Pethe Márton és Iváncsi János győri nagyprépost után került Náprághi tulajdonába. Náprághi könyveinek belső tartalmát vizsgálva, alapos olvasottságú, széleskörű érdeklődésű, kora szellemi mozgalmaiban tájékozott főpap műveltségének forrásait inmerjűk meg. Azonban a könyvek egyébről is beszélnek. Tudjuk azt, hogy Náprághi mentette meg, Erdélyből magával hozva, Szent László hermáját a pusztulástól. A megrongálódott ereklyetartót kijavíttatta és Prágában koronát készíttetett számára. Talán ebben a cselekedetében szabad mást is keresnünk, mint a szent ereklye iránti kegyeletet. Náprághi értékelte a magyar ötvösművészet e középkori remekét és műértő szeme nem tudta annak csonkaságát nézni. Megmaradt egy-két műkincse