Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Kuncz Jenő: Emlékezzünk Kautz Gusztávról

is magában foglalta. Kautz Gusztáv bevezetést is írt hozzá, amely »A közigazgatási tudomány jelen állását és jelentőségét « tárgyalta. Sorrendben második nagy műve Kautz Gusztávnak »A magyar büntetőjog és eljárás tankönyve« volt; 1873-ben jelent meg; amelyben rendszerbe foglaltan kapta kézhezf a jogtanuló ifjúság a büntetőjog általános elméleti, hogy úgy mondjuk állambölcseleti részét, továbbá a többé-kevésbbé tételes anyagi és alaki részt. Bőven foglalkozik e könyvében a büntetőjog elméleti részével, mely szerinte » tudományos megfejtése a büntetés jogalapjának, lényegének és céljának«. Ezt a definíciót — amely 1873-ban, tehát a magyar büntető törvénykönyv, az 1878. évi V. tc. megjelenése és 1880. szept. 1-én történt életbelépése előtt öt, illetve hét évvel jelent meg — természetesen átvette a kódex életbelépése után, 1881. évben megjelent »A magyar büntetőjog tankönyve« cimű nagy művébe is. Mindkét büntetőjogi munkájában a » javítási « és az úgynevezett » emberi, vagy polgári igazság elméletének « mindig részeiben és céljában, egybeillő bölcselkedés hívének vallja magát. »A javítási cél kiváló hangsúlyozásával « úgymond 1881-iki büntetőjogában »korantsem kívántuk a javítási elmélet kizárólagos jogosultságát vitatni, mert ez elmélet egyoldalú felfogásából származó hibáiba esni nem óhajtunk; de kiemelendőnek tartottuk azt, hogy a bűnös megjavítása által a büntetés többi céljai is biztosabban elérhetők, nagy részben már el is vannak érve«. Az ő nagy, emberszeretettel telített szivének egész melegével száll síkra, mégi a könyv jegyzeteiben is ezen elmélet mellett. Éppen így feledhetetlenek a codex életbelépte után a közismert 92. §-ra vonatkozó szavai és akadémiai előadásai, mikor is valóságos diadallal magyarázta el, hogy Mayer, a nagy bécsi jogtudós és büntetőjogász! e szakaszt »Die Perle des ungarischen Gesetzbuches«-nek nevezi! Érdekes a halálbüntetéssel szemben való állásfoglalása. Első büntetőjogi tankönyvében — Beccaria Caesar emlékének áldozva — a 135. §-ban » Álláspontunk « cimmel a leghatározottabban kikel a halálbüntetés ellen s a közismert emberi, érzelmi és jogi érvek alapos kibővítésével rendíthetetlen erélylyel tör lándzsát annak eltörlése érdekében. Könyvének második kiadása már a halálbüntetést is inauguráló magyar büntető kódex életbelépte után jelenvén meg: szerzőnek számolnia kellett ugyan törvénybeli adottsággal, mindazonáltal, ha rövidebben is, de annál élesebben itéli el a halálbüntetést s csupán Csemegi szavait idézve ismeri el annak átmeneti szükségességét, rámutatva a b. t. k. 91. és 92. §§-ra és ezekkel igazolva, hogy a halálbüntetés így sem abszolút büntetés (i. m. 141. és 147. §§, valamint e szakaszok jegyzetei) és ezen szakaszok intézkedéseiben — Kautz Gusztáv szerint — már a halálbüntetés fokozatos eltörlésének alapjait ismerhetjük fel.