Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.

jában állottak s a várfal alattuk húzódott. A 4. sz. alatt em­lített olasz metszet e ponton nem elég világos. A Baross-ut meghosszabbításában lévő lépcsős köz törés­pontján van az említett torony maradvány. Ettől a köztől 40 méterre nyugaton ma egy másik lépcsőköz húzódik, melynek iránya az előbbivel majdnem párhuzamos, lépcsőfokuknak száma is egyező és 7 1 / 2 m. magasságot hidalnak át. Vizsgála­taink során Győr váránál a toronyközök átlagban 40 m.-ben adódtak s így ide kell helyeznünk a másik tornyot. Ettől az így megállapított toronyhelytől nyugatra ma az a helyzet, hogy itt vezet menetelesen föl a főútvonal az Erzsé­bet-térrői a Káptalandombra s így a közbe eső házak alacso­nyabban fekszenek. Számtalan példa bizonyítja, hogy öreg városoknál a régi közlekedési utak a legújabb korokig meg­tartották helyüket és irányukat, az ujabb építkezések ezeken nem igen változtattak. Ez Győrött is egészen tisztán kivehető, s ezért itt gondolom a város másik kapuját. Villányi is erre a talajra helyezi a Rába-kaput, mely újraépítve már 1549-ben készen állott. Megerősít ebben az itt fekvő Sarkantyu-köz 3. sz. házában látható befalazott kőpillér, mely kapuoldalnak lát­szik s a ház boltíves pincerendszere. A kapu helyének kör­nyékén még ma is az úttest alatt boltozott több ház alatt hú­zódó egyszer összefüggő pincék vannak, melyek még a püspök­vár keleti oldala előtt húzódó nagy boltozott pincékkel is köz­lekednek. Ezekben a több telek és ház alatt húzódó kusza pince­rendszerekben kell keresnünk a kapu falépítményeinek alap­jait. A kapurendszer elrendezésére semmi adatunk sincs. Az itteni kapu nézett a nyugatról — tehát idegen országokból — * jövő főforgalom irányába, innen is jött leggyakrabban a táma­dás. Ennek a kapunak védelmére tehát különös gondot kellett fordítani. Erre látszanak vallani a mai napig is fennmaradt, részben bizonyára még a középkorból származó, földalatti építmények. A kapu védelmére egy torony, esetleg kettő, szol­gált s a bejárat alattuk, vagy közöttük lehetett. A szokásos felvonó híd, hullórács, torlasz s egyéb lokális védelmi beren­dezkedés ennek kiegészítése volt. A földalatti építmények alaprajzából két toronyra, eset­leg valamely kisebb bástyára is következtethetünk, melynek bejárata megtört lehetett. E mellett szól a Zénói metszeten lát­ható tornyok száma is. A kapu előtt folyt a Rába, s valami hidfőszerű kikép­zésre is gondolhatunk. Esetleg volt egy barbakane is. A kaputól a várfalnak a püspöki palota nyugati sarká­hoz kellett csatlakozni, féltávolságban még egy kerek torony­nyal, melynek falai már a Rába felé estek, a bejárata való­színűleg a püspöki vár udvarából volt. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy a vár ezen részének rekonstrukciójához semmiféle

Next

/
Oldalképek
Tartalom