Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.

egyház és a várkastély, a püspöki palota, melyet a Rába és Duna körüliolyt, s a vizek mögött földből és fából álló védművek állottak. Ez volt akkor a tulajdonképeni Győr. Ebben az állapotban érhette a mongolok támadása. A mongoljárás után az ebből szerzett tanulságok alapján a földsáncokat kőfalak váltják fel, ez időben vezethették el a Rába vizét a város déli és keleti oldaláról és helyette húzták a várárkot. Mindenekelőtt a tornyok létesültek és ezeket lassan kőfalakkal kötötték össze. A tornyok egymástól való távolsága mindig a védő fegyverek hatótávolságától függött, mert úgy kellett épülniök, hogy a tornyok közét egész hosszában a falsikból előugró tornyokból megbizhatóan lehessen oldalozni. A középkor elején az íj volt a lőfegyver, mellyel a nyilakat kb. 40 méterre lőhettek. Ennyire kellett tehát a tornyokat is egymástól építeni, hogy azok kölcsönösen támogathassák egymást; (a számszeríj, Armbrust, arbalète, cross-bow) föltalálásával nőtt a lőtávolság, s vele a toronyközök is és ugyanolyan távolságon kevesebb toronyra volt szükség. A tornyok egymásközti távolsága tehát bizonyos fokig kormeghatározó. A közelebb eső tornyok általában korábbi építkezésre vallanak. A már említett, a 16. század derekáról fennmaradt metszetek és rajzok elég alapot nyújtanak, hogy segítségükkel a Káptalandomb várfalait rekonstruálhassuk. Az Aginelli-féle tervrajz (Fig. 4.) kb. 220 m. hosszúságban pontosan feltünteti a püspöki palota északkeleti sarkától kiinduló várfalakat. A Zénói Domenico-féle olasz metszet (Fig. 3.) pedig szépen mutatja a Káptalandombot körülövező régi várfalakat a püspökpalotától délre egész az uj bástyákig. Sforzia őrgróf várkapitány 1555-ben kelt jelentésében a régi vár, azaz a püspöki palota, területét 750 ölnyinek mondja s ennek alapján kimutatható, hogy a védelemre szoruló falak minden folyóméterére 42 m

2 belterület esik, mi a várvédelem szempontjából igen előnyös arány. Közvetlenül a várfalak alatt feküdt a Káptalan-Győr, a mai belváros területén. (Bécsi Kammerarchiv. 1555. dec. fasc.) 13. A püspöki palota alaprajza fordított »L« alakú volt (Fig. 5.), Nagyjában mai is ezt az alakot mutatja. Két részből állott: az északi, vagy nagyobb palotából (É) s a déli szárnyból vagy kisebb palotából (D). A kettő között emelkedett ki a torony, mely jóval magasabb volt, mint ma és sisak fedte, A torony alatt volt a palota főbejárata, főkapu. A torony mai alakjának alapformái oly szembeszökő hasonlatosságot mutatnak Köln város középkori »Friesachtor«-jávai, hogy abból annak eredeti formája könnyen rekonstruálható. A kaputól délre már állott a gót stílusban épült házikápolna (G), mely testével a keleti oldal falából előugrott. E kápolnát nagylüchei Dóczy Orbán püspök építtette s a déli támpillér felső végződésén a kápolna befejezésének évszáma (1487) még ma is lát-