Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Pfannl Jenő: A győri vár a középkorban II.
rette azt. Vándorlása alatt, bejárták a vándorszínészek az osztrák! örökös tartományokon kívül Németországot, Svájcot^ Hollandiát, a Baltikumot, Felsőolaszországot, mindenütt lelkes magyar propagandát csináltak. Ilyen irodalmi propagandához tartozik az is, hogy Raimund Ferdinánd rokonszenves boszorkány mester ének: Bustoriusnak, magyarnak kellett lennie. A német színészek! sokat tettek a magyar költészet ismertetésóért. Mint ezt a győri műsorból is tudjuk, sok németre fordított darabot adtak elő. (Pd. A szöUöii katona, A vén bakancsos és fia, a huszár, Két psztoly, A csikós, A pet-eskei nótárius, Mátyás Diák* A végrendel e t, Országgyűlési szállás, sat.) Ezeket a darabokat nemcsak itb Magyarországon — Pesten, Győrött, Sopronban, Pozsonyban, Kassán — adták, hanem magukkal vitték és eljátszották! a kisebb osztrák városokban, Laibachban, Bécsújhelyt, Linzben, Grácban. (Grácban a Bánkbánt is!) A győri német szincsapatokról tudjuk, hogy a legelképze hitetlenebb helyeken jártak: Rostockban, Wismarban, Czernovitzoan, Jassyban, Révaiban, Moszkvában. 4, A magyar nemzetiség érdekében is sokat tett a német színészet, nemcsak negatív értelemben véve a dolgot, hogy működésükkel ellenszenvessé váltak és így keltették fel a szunnyadó magyar nemzeti érzést, ők valóban sokat tettek a magyar öntudat emelésére. Már a legrégibb győri műsorban, amely reánk maradt, is találunk hazafias darabokat német nyelven. (1798. Der redliche Ungar, Die Witwe von Kecskemét^ Die Korsen in Ungarn.) A pozsonyi szinészet történetéből tudjuk, hogy a Győrött is járt Schikaneder egy egész csomó magyartárgyú, hazafiasságot hirdető darabot adott elő. Kotzebue, Korner, Birch— Pfeiffer, Haffner, Grillparzer, Rontó magyar tárgyú, a magyarok vitézségét és gavallérosságát dicsőítő darabjait, nemcsak a haZai közönség szinházbacsalogatásáért játszották itthon, elvitlék ezeket a magyar csemegéket külföldre is. Birch— Pfeiffer Szapáry Péter-yéhzz hasonlítható propaganda-művet nem ismerek. A magyarországi német szinészet egyik igen hatalmas tényezője volt annak, hogy Magyarország népszerű lett Németországban. Minden német ifjú Zrinyi vagy Szapáry szeretett volna lenni, így mondta ezt Vilmos császár budai pohárköszöntőjében is. Dicséretére kell mondani azt is a német színészetnek, hogy sohasem helyezkedett szembe a magyar nemzeti érzéssel. Mihelyt átlépte a határt a színész, még ha osztrák volt is, azonnal magasztalója lett a magyarságnak, tegyük fel: opportunizmusból, — de ez az opportunus számítás nem a hatalom. nem 1 az állam kegyét, hanem a köznép, a polgárság jóindulatát kereste. Azoknak játszott, akik színházba jártak, azokkal rokonszenvezett, hiszen senkisem volt olyan leigázott rabja a cenzúrának^ 'mint a színészét. A német színészét rokonszenvezett a magyar hazafias ellenzékkel, ellensége vblt az elnyomatásnak. Idéztük a helytartósági jntézvényt 1855-ből, mely a német színészeket a forradalmi pártokkal való rokonszenvvel vádolja meg. A színészek mindenütt terjesztették á szabadság eszméit. • 5. A német szinészet stimulánsa volt a magyar színészetnek.
