Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után

retjük hinni, hogy utolsó, nemcsak ez évben. Rosszul ment a dolga a társulatnak. Most házról-házra koldulnak a színészek útikölt­ségért. Szolgáljon sorsuk rettentő pé.da gyanánt kürtöljék ki egész Németországban, hogy német szinészet számára Győrött többé nin­csen hely ...« Sajnáljuk ugyan a társulat tagjait, de másrészt jól esik városunk magyarsága érdekében eldúdolhatni azt a hires takarodót: Már siess hazádba vissza, vert seregem! Ez a győri klima nekem, nem, nem egem!« Ugyanaznap, május 4-én, a Garaboncziás Diák hírt ad róla — gúnyosan —, hogy a német színészek folyton zsúfolt ház előtt játszottak és hogy általános és kellemes feltűnést keltett ama kö­rülmény, hogy izraelita polgártársaink közül alig látogatta őket valaki. (A Győri Közlöny rendesen a zsidókat szidja a német szin­ház támogatása miatt.) Ugyanez a száma (III. évf. 19.) fellépteti állandó alakját, Gimpel fettert, a régi győri német polgárok kari­katúráját is. Gimpel fetter így kesereg a német szinészet bukásán: Herdek pujk pölim! Aszdat a gitünő dárschaschág, agi esinálszja csüfiüiszirte Vorstellungen parpar Tyuőr fározsnag, enketik meg­pukni iten. Herdek pujk pölim sog Gosudgutyo molyornak hasadpa, mérd nem járolsz makalad thealerpa pele? Én mekfoldam odan mindenn nap és minntik aludam el elő­adazs alal és mékis élfezedes volta magát minden Vorstellung. Gutyo, zamár, mo'tyornagncg nem kellsz nemed Vorstellung? sat, sat.« 1885 április 16-án tartotta a győri szinházegylet utolsó köz­gyűlését és kimondta feloszlását. Vagyona a városé lett. Április 27-én pedig Győr törvényhatósági bizottsága jegyzőkönyvének 244. pontja szerint a város átvette a szinházat. — Beliczay Elek tiszti főügyész végzi a felszámolást a feloszlott egylet minden dolgában. Május 7-én Beliczay Elek jelenti a tanácsnak, hogy a közgyűlés 1737. sz. pontja alapján felszólíttatott, hogy a feloszlott rész­vénytársaságtól vegye át a szinházat, »a jelenleg itt működő német színtársulat által fizetendő és addig már befizetett előadási díjakat is szedje be és a házi pénztárba szolgáltassa be«. BeeliOZay je­lenti, hogy átvette a szinházat folyó hó 2-án. »Ä német szinielő­adások után mindannyiszor 10 frt díj fizettetik, s midőn az edig már 'befolyt összegeknek átvétele végett dr. Kovács Pál urat felkér­tem, kijelentette, hogy a már befolyt és még befolyandó összeget nem adja, hanem azokat a színházra még távval (sic!) tett ki­adásokból fennlevő s által is kezeslett adósságok törlesztésére fordítja, a számadásokat pedig annak idején a tekintetes tanácshoz beterjeszteni fogja.« — A város felszólítja Kovács Pált, hogy 15 nap alatt adja be számadásait. (1859. sz. határozat.) A Részvény-Egyesület felszámx^ása csak 1886 január 20-án

Next

/
Oldalképek
Tartalom