Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után
Leben c. darabban. Több előadásra jött el. Május 27-én a Győri Közlöny így írja: »Nemet szinészeink nem épen a szerencse fiai. Vasárnap óta a nyári színkörben tartják előadásaikat, s dacára a vásárnak, igen csekély közönség látogatja őket. úgy látszik!, hogyj nyári színkörük is elősegíté az eső megérkeztét.« (Ez erős éle volt: bőgnek a német szamarak, tehát eső lesz.) Äz aréna tehát 1869-ben még állt és virult. Július 29-én ad hirt a Győri Közlöny Lehner János ny. városi tanácsos haláláról. Az ötvenes években nagy szerepet vitt szini mozgalmainkban, hajdanában jó barátja volt Ecker Jánosnak js. A Győri Közlöny szept. 12-iki számából tudjuk meg, hogy »nemet szinészeink elhagyták városunkat, ez idei nyári szinidóny alatt két német színigazgató is próbált szerencsét, az első már jó korán távozott, a másik több tapintatossággal néhány vendég felléptetésével és holmi Ubrik-féle darabok előadásával mégis néhány estén át meg tudta tölteni a szinhazat«. 90 ) 1869-ben tehát két német színtársulat is próbált szerencsét Győrött, de még a nevüket sem jegyezte fel a Győri Közlöny. Az egyik, az első, Pennaueré lehetett. Érdekes volna tudni, hogy kik voltak azok a vendégek, akik a másodlik társulat segítségére jöttek? A következő évben a német színészek húsvét hétfőjén tartották' első előadásukat 91 ) Hogy ki volt a színigazgató, nem 1 tudom egészen biztosan. Valószínűleg Ludwig József soproni igazgató, akinek a nevét a május hó 14-én előadott Das Nachtlager von Granada előadói közt említi a Győri Közlöny. Baritonénekes volt. Május 8-án Hüvelyk Mátyás, a Csevegések írója a Gy. K.ben azt mondja: »Hat német szinészeink mit csinálnak? Játszanak! szorgalmasan és ügyesen, kivált az úgynevezett Possékban s bohózatos operettekben. Egy kérésünk azonban volna hozzájuk: ne adjanak több operát, melyhez se színházunk, se diszítményeink, se zenekarunk, se hangjaink nincsenek. A győri színházban jó operát senki méltányosan nem kívánhat, rosszal pedig minek rontsuk füleinket?« — 15-én színházi botrányról számol be a Győri Közlöny. »A helybeli színházban mult csütörtökön Erős Lajos, az úgynevezett Schöne Dovidl, Pestről fellépvén, oly triviális énekekét adott elő, hogy a jobb érzelmű nők elhagyták a szinházat s a közönség nagy része pisszegésben tört ki.« 19-én megdicséri a Das Nachtlager von Granada c. opera előadását. (Május 14.) Nagyon jó volt Ludwig József, akli a minap a Troabadourbm a herceget énekelte. Hess kisasszony és Gerold 1 úr is szép tehetségek. Sajnos, a győri közönség nem pártolja a szinházat. 22-én Hüve'yk Mátyás a Csevegéseken ismét a német színészekről elmélkedik. A színház: semmi. Ebben a semmiben most operákat adnak, ezek sem 1 érnek sókkal többet a semminél. »Ä jelenleg itt működő német társulat szorgalmas, de városunkban egész éven át folytonosan színészet nem tarthatja fel magát. Hagyjuk 90 ) Ubruk Borbála, a befalazott krakói apáca. 91 ) Győri Közlöny, 1870. ápr. 27.
