Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után
a következőkből láthatjuk, hogy ilyesmire nem is gondolt. Koltai szerjnt 26 ) a tanács nem bontotta fel a Kotzkyval kötött szerződést és így magyar társulat nem jöhetett. A Hölgyfutár giyőri levelezője írja: »Rolunk el lehet mondani, hogy két szék között gyönyörűségesen a pad alá estünk. Színházunk üresen áll. Németek nem mernek jönni, magyarnak pedig csak a jövő évre lehet jönni.« A Hölgyfutár ebben tévedett, mert alig ment hire a Kotzky bukásának, azonnal jelentkeztek a német színigazgatók. Szinte tömegesen, mint látni fogjuk. Kotzky bukása nem hatott elriasztólag. Kotzky idejében már más valaki volt a cenzor. Mint hallottuk, Pottyondy nem akart potyára dolgozni és remunerációt kért. Mivel nem kapta meg, lemondott. Helyette a megyefőnök 1854. január 13-án Kleinrath András győri Landesgerichtsratot nevezte ki színházi cenzorrá és megígérte neki, hogy 100 frt c. m. remunerációt kap. De a soproni helytartóság a remunerációt nem engedélyezte, egyúttal igen feltűnőnek találja, hogy a rendőrséget megillető színházi fe. ügyeletet egy cs. k. törvényszéki bíróra bízták. 27 ) Erre Kleinrath András lemondott az állásról, a megyefőnök pedig igen szép levélben adott neki felmentést. Kleinrath András cenzor idejében történt, hogy Latabár magyar társulata két cenzúráit darabot adott elő, me'yben a színészek Győrött közismert emberek maszkjában léptek fel. Kleínrathnak esbőí kellemetlensége támadt, pedig ártatlan volt a dologban. Perre került a dolog, amelyben a költő Kovács Pál is szerepe t mint tanu. 28 ) A 'megyefőnök Lehner János rendőrkapitányt bízta meg Kleinrath lemondása után a cenzúrával. 29 ) A rendőrség és a megyefőnök között az illetékességi perpatvar el volt intézve. Kotzky távozása után igen nagy levélváltás folyt Lehner János és a szinház bérletéért folyamodott Lzinigazgatók között. Augusztus 14-én Miller Alajos marienbadi színigazgató folyamodott a téli idényre Lehner igen érdekes levélben felel neki. Azt írja, hogy német színigazgató hat év óta nem boldogul Győrött, mindeniknek adósságoklka kellett távoznia. Kotzkynak is, hiába volt jó társulata, már júniusban menekülnie kellett. A téli szezon, amelyért Miller folyamodni akar, még kedvezőtlenebb. A szinház nincsen télire építve. A német közönség alig áll 600 személyből, nem tarthat fenn szinházat. Harcolnia kell az uralkodó magyar elem minden ellenszenve ellen. Ha ezek után még van bátorsága Millernek, hát hadd folyamodjék s Miller valóban folyamodott is. Bejelenti Lehnernek, hogy kitűnő tagokat szerződtetett, köztük Karl Blase! komiilkus énekest is. Lehner ismét figyelmezteti Millert a téli idény kilátástalanságára: német igazgató nem tudná a magyar közönség ellenszenvét legyőzni, mert a tél m|indig a magyar színészeté volt. Ha Millernek nincsen tőkéje az esetleges rossz bevételek pótlására, ne js jöjjön e'! Mil26 ) Koltai II. 33. 27 ) Megyefőnöki elnöki iratok. 601. 1854. 28 ) Elnöki iratok. 1854. 205. szám Győr vármegye levéltára. 29 j Megyefőnök elnöki iratok. 1854. 688. sz.
