Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Lám Frigyes: A győri német színészet története a szabadságharc után

nizetti). — Stoll és Stollné, Calliano, Reinhold, Rudolf voltak a kiválóbb énekesek. Stoll előbb a pesti színháznak volt a tagja. Klerr Lajosnak hívtak a társulat karnagyát. Az operákon kíivül sok újdonságot adott elő Kottaun. Mo­senthal: Debora, Gutzkow: Das Urbild des Tartuffe; sok Suppée­operettet; a klasszikusokból: Hamletet és Die Räuber A. Igen nagy tér jutott a rémdrámáknak (Monte Christo, Der ewige Jude), a látványos daraboknak (Wastl, oder die böhmischen Amazonen, FuusUn I. Kaiser von Haiti, Des Teufels Braut fahrt). Kottaun szerint a Böhmische Amazonen kiállítása 300 frtba kerü.t (24 nő­szereplőnek csináltatott pléhpáncélt az előadás számára.) A Faus­tin /. Kaiser von Hayti exotikus díszletei is drágák voltak, az ösz­szes szereplők szerecseneknek voltak masz'kïrozva. A Teufels Braut­fahrt, 1850. január 15. írt levele szerint, Kottaunnak soproni kasz­szadarabja volt. Július 22-én németül adatta elő Szigligeti Szökött kdionáját, Megerle Teréz átdolgozásában, tehát nem a Weü-íéle fércmunkában. Augusztus 17-én, Ferenc József szülelése napjának előestéjén a társulat előbb Luchs János Viribus Unitis ünnepi játé­kával és kivilágítással »aldozott a hazafiasság oltárán«, azután pedig előadta Donizelti Der Liebestrank c. operáját. Szeptember­ben a győrjek régi kedvence, Müller Emilia, a bécsi Burgtheater tagja, lépett fel négyszer miint vendég; igen tetszett, különösen a Debora és a Lukrécia Borgia címszerepében. Az egész műsor igazi jellegét a zenés bohózatok adták, ame­lyek néhány év alatt teljesen túlsúlyra jutván, tönkre fogják tenni a színházat, mint komoly műintézetet. — Június 2-án Kottáim elő­adatott egy helyi tárgyú bohózatot: Der Kirchtag im Fischerdörfel (A pinnyédi bucsu). A darab szerzőjének Schönstein van megne­vezve. Helybeli tréfákkal és célzásokkal megspékelt, idegen minta után készült tákolmány vo.t. A tűrhetetlen meleg napokban az arénában játszottak. Szep­tember 22-én játszott utoljára a társulat. Színrehozla Korntheuer: Äße sCnd Verliebt c. vígjátéka után Winkler: Die Nymphenk'önigin c. némajátékát. Ecker János színikritika ja szerint Bécsben a Próféta híres előadásánál sem volt nagyobb tolongás, mint Győrött Kottaun búcsúelőadásánál. Ez évben 128 este játszott a társulat. A Hölgy­futár így emlékezik meg Kottaun 1850-iki szereplésérő : »Elmentek pedig tőlünk a német színészek, kik egész nyáron által színháziban és színházon kivül — az Arénában — a műértő t. c. közönséget a legújabb bécsi színművekkel mulattatni törekedének 1 , — s annak! a Szökött katonán kivül, még a hajtii császár, I-ső Faustin ő felségét is, egész fekete udvarával a színpadon bemutatták — keresetük hol volt, hol nem volt, de azért csak éldegéltek köztünk békességben, utolsó előadásuk alkalmával a győriek annyira fellelkesülteik, hogui a szinház ajtaját a szó legteljesebb értelmében, rendőrileg be kel­lett záratni, hogy történetből több ember be ne tolakodjék, mint amennyi szoros arithmetikai számítás szerint valósággal befér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom