Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Szemle - Könyvszemle - Bedy Vince: A győri székesegyház története (gr)

Már a templom történetében is nemcsak összegyűjti és egységbe foglalja Bedy az eddig ismert adatokat, hanem ki is egészíti, ha kell, helyesbíti is. Kevésbbé messze korba nyúlik vissza a kápolnák és a sírboltok története.!) A tudós szerző széleskörű kutatásainak ennél teljesebb eredménye a székesegyház kincseiről szóló pompás fejezet, tudományos szempontból pedig a legbecsesebb az oltárok és oltárjavadalmak múltjának fölkutatása. A 45 oltár közül igen soknak történele a 14. századig nyúlik vissza, javadalmaik lörlénete néha egész kis kullúrkép; néha a történeti földrajz, néhol a genealógia kap új adatokat, könyvekről olvasunk itt, amott házak és szőllők, csatorna-kérdés vagy » három vásáros kikiáltás « szerepelnek. (Érdekes, hogy sok szőllő parlagon hevert.) Bedy utolsó fejezete a bolsenai mise csodájának győri példájáról közli a történeti adatokat. A győri székesegyházat művészettörténeti szempontból, Bedy fejtegetéseihez csatlakozóan, s hasonló hivatottsággal az egyházi művészetek kitűnő ismerője, Somogyi Antal írja le. Miként Bedy Vince komoly, egyszerű, világos előaddásával, Somogyi mozgalmas, szíies stí.usával alkalmazkodik témájához; a művészi emlékeknek nemcsak szakszerű képét adja, hanem mindig a kor szellemét is keresi, az eszméket, amelyeket az alkotás tolmácsol. Megvédi a barokk igazát; ám három hajó barokk berendezéséről szóló részek szépségével (amelyekből kiemeljük a Szent István-oltárról mondottakat) versenyezne"k a feketeoltárok eszményi rajza s a hermáról írottak. Megállapítja, hogy a székesegyház művészete mindig eïèrte korának színvonalát; hogy a középkori emlékek (a Héderváry-kápolna és Szent László hermája) a magyar művészet emlékei, de a magyar szentek kultusza azt is bizonyítja, hogy a nemzeti érzés, a magyar hagyományok ápolásának kötelessége mindig tudatosan élt Győr püspökeiben. — A kötet függeléke a székeskáptalan hites levéltárának három becses okiratát közli. A kötet művészi kiállítása méltó a tartalmához,: dicséret illeti érle az Egyházmegyei nyomdát. S mégegyszer hála a megyéspüspöknek nagyjelentőségű elhatározásáért és áldoza készségéért, köszönet a tudós szerzőiknek azért, amil nyújtottak. Per aspera ad astra. Adja Isten, hogy mielőbb minél több kötet vesse meg alapját a nagy történeti munkának. \ (gr) *) A Székesegyházban nyugvó világiak névsorának kiegészítéséül közöljük, hogy a Szentháromság-kápolna Héderváry-kriptájába temették el 1737. április 9-én Báró Amade Antalt, a költőt, akinek anyja Viczay Erzsébet, Héderváry Kata leánya volt. Ez megerősíti a szerző által a 75. lapon mondottakat. Qyőregyházmegyei Alap Nyomdája. 12679. — Üzemvezető: Stanitz József.