Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Barcsay-Amant Zoltán: A győri vár 17. századi relifje

Cimzés a levél külzetén: R/evere/ndo d/omi/no Joanni Juanczy, Praeposito Maiori, et / Canonico Cap/itu/li Eccl/es/iae n/ost/rae Jaurien/sis etc. D/omi/no / Fratri in Chr/Lt/o nobis dilec'o. A hátlapon nyolcszögletű, gyűrűs fedett pecsét nyoma látható és ezen egykorú feljegyzés: Napragi Dömötör luele, Segi GergeJ Giőri Bírósaga ueget. E levél,, jóllehet csupán egy mozzanatot örökít meg Náprághi Demeter küzdelmekben és sikerekben gazdag életéből, mégis elégséges arra, hogy némi fényt vessen az ő egész mentalitására, melynek megingathatatlan alaplétele völt: mindenkor síkra szállni, valahányszor azt a magasabb érdekek megkívánják. De ezen lúlmenőleg, a levél tartalmából kiérezhelő az ellenreformációs korszaknak az a modern életfelfogása is, mely immár szállóigévé váll. a »the right man in the right place« elve, vagyis a megfelelő helyre a nicgí'elelő embert alítani. Lengnél Alfréd. A győri vár 17. századvégi reliefje. A Győr várát megörökítő metszetek hosszú sorozatát nagyobbrészt ismertette már folyóiratunk s általa igen nagy szolgálatokat tett a Győr múltjáért rajongóknak. Legnagyobb részük, sajnos, nem a legmegnyugla lobban tárja elénk a várai, mivel a metszetek célja — akár önállóan jelentek meg, akár könyviluszlrációként — nem a gyakran szúk keretű, száraz igazság volt, hanem régibb időkben elsősorban az, hogy szépet, érdekeset, izgalmasat nyújtsanak. Igy a 17. századvégi Győr várának leghitelesebb megörökítője az a 118 cm hosszú és 87 cm széles famodell. melyet e sorok írója felfedezett Bécsben és hosszas tárgyalások után jelenlős anyagi áldozatokkal megszerzett győri hadtörténelmi gyűjteménye számára. E famodell a Monlccuccoli-féle átépítést mulatja be és a volt tulajdonos által őrzött hagyomány szerint 1. Lipót királyunknak mulattatott be jóváhagyás végett. Sajnos, a mester neve ismeretlen, bár több munkája ismeretes, melyek szeméryére néhány adatol szolgáltatnak. Feltétlenül külföldi voll, mit munkáinak kidolgozása is igazol. Bár a legendák nyelve német, mégsem valószínű, hogy nemzetisége is ez lelt volna. Inkább franciára utal egyik munkáján az északi irányt jelző liliom, mig egy másik munkáján a máltai kereszl mesterjegy ad személyéhe/, támpontot Kétségkívül magas kort ért el és igen hosszú ideig dolgozóit. Legelső munkájának tekintem és 1685. körüli időre dalálom Ggőrt, mig legutolsónak az 1739. jelzetű Delgrádoí. Dalált művei 1709dx)l Preisach és Freiburg, mig igen kis időközre, az 1718-as pozsareváci békét követő eszlendőkre Temesvár és Donau Inseln feliratú, mely utóbbiról az eladó azt tartotta, hogy Komárom külső erődművei, holott kétségtelen, hogy Palánica. Mind e munkák a bécsi Heercsmuseamba kerüllek, mivel az illelékes magyar körök figyelmét hasztalan hivta fel rájuk e sorok irója.