Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Adattár - Galgóczy (Gatterer) Ferenc: A Halotti Beszéd „ysa” szavának megfejtése

az »i« mutató elemből s a »-sza« képzőből tevődött össze. (M. Nyelvőr. XVI. 175. 1., 1887.) — Ennek alaktani lehetetlenségét kimutatja Szarvas Gábor s értelme szerint a latin »enim« megfelelőjének, a szót magát pedig továbbra is rejtvénynek mondja. (U. o. 217. 1.) Szinek Izidor felismeri a Halotti Beszéd egyik gsa-t tartalmazó mondatában a szentírás szószerinti idézetét (Gen. 2. 17.) s megállapítja, hogy a megfelelő latin szövegben »enim«, Károlyi Gáspár magyar fordításában pedig »mert« van a helyén. (U. o. XXVIII. 103. 1., 1899.) — Tóth Béla, szépíró-ujságirónk is beállt az ysa-kutalók sorába és az »Ecce fratres videtis oculis vestris« (íme testvéreim látjátok szemetekkel) régi latin szövegidézet alapján ime szóval hitte egyenértékűnek. (U. o. XXXVI. 429. 1., 1907.) — Simomji Zsigmond ennek a szófejtésnek a közlésekor (u. o.) idézi a vogul nyelvű ossa.. as: »hogyne, persze« s az osztják nyelvű izi: »bizony« szavakat s ezen, a rokon nyelvekben hangzásra és jelentésre hasonló szócskák alapján az »enim« jelentésben állapodik meg. Mariánovics Milán, minthogy a szláv jesa, e|a szavakba »bizony, ime, mert« jelentést lehet belemagyarázni, innen véli az eredetét. (U. o. XL. 318. 1., 1911.) — Melich János szerint ennek az egyeztetésnek nemcsak jelentésbeli az akadálya, hanem hangtani is, ezért el nem fogadható s azzal végzi, hogy az isa szó továbbra is megfejtetlen. (M. Nyelv. VII. 409. 1., 1911.) — Bújnák Pál, a prágai és pozsonyi egyetem magyar tanszékének volt tanára, a szláv iz ze, »hogy« értelmű szavakból származtatja szerinte izsámik kell olvasni. (Bratislava c. folyóirat. 827. 1., 1931.) Barla Szabó Titusz kéziratos dolgozatában, Orbán Gábor tudósítása szerint, az Is-ből eredt Isa, Iso szavakból származtatja, amelyek állítólag a régi magyarok istenségét jelölték. (Különös visszaté.és ez: Imre Sándor már említett származtatására.) — Orbán Gábor a szót isa olvasalúnak véli és egy ősi visszaható névmásnak mondja, amely elemeinek összetételében, jelentésébea és jelentésfejlődésében — szavai szerint, ha helyes nyomon jár és fejtegetései helytállók — ieljessn megfelel a maga névmásunknak. (»Ysa.« — Balassa-Emlékköngv. 1934.) Nem hiszem, hogy az utóbbi három szómagyarázat meggyőzőnek tűnhetnék s így Melich János korábbi megállapítását, hogy a szó megfej let] en maradt, nem döntötték meg. összefoglalva fentieket kitűnik, hogy a szó értelmét — a szöveg révén — nagyon jól ismerjük, de eredete ismeretlen, alakja megfejletlen. Pedig a szó nem is avult el, ősi alakjában ma is megvan, általánosan használjuk. Ki fogjuk mutatni, mi mindennek kellett közrejátszania, hogy ennyire rejtelmessé, titokzatossá váljék. Elsősorban iaz olvasatának. Már Révai írja a Halotti Beszédről kéziratban maradt első magyarázatában, 1783-ban: »Hanem úgy kelletik e valójában olvasni, a' mint itten vagyon írva, a' még a' kérdés. Tulajdonabb ki ejtetéséivel, ha azt igazán tudnók, talám inkább is közelíthetne a' mi bizong szavunkhoz.« — »Ezekre a' jegyzésekre főképen ezért volt szükségem, hogy nyomosabban meg állatassam azt, a' mit tartok az ilylyen régi maradványokról; hogy azokból addig bizonyos