Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Bene István: Karácson Imre élete és művei
inkább admmisztrativ jellegű. A félhold uralma alatt minden, még a Legcsekélyebb 1 ügyel is a központi hivatalokban Konstantinápolyban intéztek el a szultán nevében. Súránynak török parancsnoka Konstantinápolyból kérvényezi, hogy várkapukulcsokat csináltathasson; a jenői templomszolgák fizetése, az esztergomi vár kapujában lévő dob kijavítása a szultán engedélyével történik. A legtöbb rendelkezés hűbérbirtokot adományozó levél, melyekből részleteket tudunk meg a törökmagyar háborúk vagy határvillongások történetéhez. Sokszor csak valamelyik magyar falu eltorzított neve van benne. Karácson magyar érzése azonban ezt is elégedetten fedezte fel és erős volt a meggyőződése, hogy a magyar történet büszke épületéhez ismét egy új tégladarabol szedell össze. Meg kell vallanunk — irja Szekfü Gyula —, hogy a magyar történet még nincs abban a helyzetben, hogy az ilyen hűbéradó levelek, valamint a szintén itt közölt két tiszántúli birtokösszeirás adatait már most teljesen ki tudná aknázni. Fejlettebb nemzetek történetírása igen, a mienk még sokáig nem. A magyar történeti topographiának már sokkal inkább specializált állapotban kellene lennie, egész sor lopographikus kutatónak kellene működnie, akik az ország egy-egy kisebb területével foglalkoznának a mai tényleges viszonyok részletes ismerete segítségével. Ezek a kutatók, ha egyszer annyira jut a magyar történeti érdeklődés, nagy használ fogják venni Karácson gyűjtése ezen részének is. A ma még alig méltányolható szultáni rendeletek akkor majd élő kommentárjai lesznek az ériékes Velics—Kannnererlele deftereknek, amelyeknek ma sem helyrajzi bősége, sem gazdaságtörténeti háttere nincsen kiaknázva. 71 ) A helynevek megállapításának nehéz munkájánál különösen nagy szolgálatot tesznek ezek a defterek és Karácson gyűjtése. A közölt szövegek az eredetiekről készült fordítások. Karácson a fordítás mellett egyúttal másolatot is vett minden egyes darabról. Mikor sok dolga akadt a levéltárakban, akkor csak lemásolta a tőrök szöveget s a fordítást otthon végezte cl a másolatokról. Ezek a másolatok most a Nemzeti Múzeum kézirattárában őriztetnek, néhány, a 17. század második feléből való defternek török másolatával együtt, miről már nem maradt ideje fordítást készíteni. 72 ) 9. Török-magyarkori történelmi emlékek. Második osztály: Írók, Török történetírók. A M. Tud. Akadémia történelmi bizottságának megbízásából fordította és jegyzetekkel kisérte K. I. III. kötet. 1566 —1659. Sajtó alá rendezte és bevez. ellátta Szekfü Gyula. Budapest, 1916. 8° I—VII. és 1— 446 1. — Ism. Századok 1917. 266—269. 11. Dr. Lukinieh Imre. Mikor a M. Tud. Akadémia Bizottsága a 60-as évek elején megindította a » Török-magyarkori Történelmi Emlékek* első osztályát: 71 ) Velics Antal: Magyarországi török kincstári de/terek. Kiadja a M. T. Akad émia Tört, bizottsága. Bevezetéssel ellátta és sajtó alá rendezte Kammerer E. 2. kötet. (1543—1639.) Bpest, 1886—1890. 72 ) Lásd Török—magyar oklevéltár előszavát Szekfű Gyulától, 23— 27. 11. és a N. M.-ban őrzött kéziratok összeállítását.
