Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.

Jankó László: Győri ötvösök a

felesége azonos az előzőleg Kalmár Miklósné, Feiervary Dorko asszonnyal, ki 1607. október 25-én lett városi polgárrá.) Görögh Eöttues Sándor nevét ismervén, úgy vélem, vele most egy nem mindennapi értékű ezüst munka győri művészét sikerült megtalálnunk. Van ugyanis a győri református egy­háznak egy régi szép keresztelő korsója és hozzávaló tálja, melynek képét Győri Elemér egyházker. főjegyző, győri refor­mátus lelkész szíves engedélyével módom van itt bemutatni. A 25 cm. magas keresztelő korsó talpazatán fésűs kagy­lózással cserélődve alma és körte, majd szőllő és búzakalász csoportozatok. Fölöttük 8 gaine támasztja alá a korsó Öblö­zetét, melyen körben nyolcszor váltakozva (rózsa-,) tulipán-, margaréta- és liliom virágdiszítés szemlélhető. A korsó öntő szája stilizált férfifejen nyílik, s a korsó füle kariatidos kom­bináció. Fedele kagyló, melynek egy makk a fogója. (A díszítő részletek trébeltek és aranyozottak.) A korsóhoz tartozó tál 48 és 38 cm. átmérőjű, szegélyzete sok-karéjos, rajta körben ugyancsak nyolcszor váltakozva szintén (rózsa-), tulipán-, mar­garéta- és liliom-motívumok, a tál közepén pedig oválisán emel­kedett koszorúperem, melybe a korsó talpa illeszkedik. (A tál trébelt szegélyzete, a virágok és a koszorúperem hasonlólag aranyozottak.) Ezt a két szép ötvösmunkát, melyeknek elemeiben és profilálásában a nálunk akkor még kora időben is határozot­tan már a barokk szelleme mutatkozik, míg másrészt díszí­téseiben még a renaissance motívumait alkalmazza, nagyon valószínűleg Görögh Eöttues Sándor győri ötvösmester ké­szítette. Bizonyára még a 17. század első felében. A keresztelő korsón és a keresztelő tálon egyaránt meg­található monogrammba foglalt SCV betűk a négy város (Győr, Komárom, Újvár, Esztergom) konföderált ötvös céhé­nek a céhszabáryzataikban elrendelt hitelesítő bélyege (Sigil­lum Ceharum Unitarian), amint az az 1529. évi első céhsza­bályzat pótlásául Hetesi Pethe Márton győri püspök által 1603-ban kiadott új céhszabályzatban is — a 2^ponjt_után — mint az Czéh Mesterségnek Petséttye ábrázolva van.' 1 ) Mind­két ötvösmunkán az SCV betűkből alkotott monogramm-jegy­nek 6 (szinte 7) karéjú foglaló kerete is a 17. század első fe­lének modorát mutatja, amikor hatos alakítás a nemesi címer­pajzsok széltagozásában is divatozik. Mind a keresztelő kor­són, mind a hozzávaló tálon a hitelesítő jegytől jobbra SG mesterjegyet látunk; ez nagyon valószínűleg Sandrinus Gö­rögh-nek olvasandó, mert Görögh Eöttues Sándor — a fentebb 31 ) L. az Egyetemi Könqvtá" kéziratgyiijteményélien őrzött szöveget. A V betű bal szárának végéből kifelé iiduló vízszintes vonalka, mely talán Győr (jaurinum) precizirozása is lehetne, nincs a most ismertetett két ötvösmunkán. (Reizner János: „A gróf E^terházv család oápai levéltárában őrzött céhlevelek" című közlésében a négv város ö'vösei eredeti céhlevelének egy későbbi átírását adván, a hitelesítő jegyet —• tévesen — lefelé fordítva látjuk. — Történelmi Tár 1894. évf. IV füzet, 645. lap.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom