Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Balogh Jenő: Megemlékezés Kovács Pálról
nem magától megtalálja a tréfát és a szójátékot. Ezenfelül kitűnően ismerte a harmincas és negyvenes évek művelt magvar, középosztályát, amelybe születésénél és ifjúkoránál fogva tartozott, ennek életét, társalgási nyelvét, szokásait, névnapi és egyéb mulatságait, vadászati élményeit, különösen a városi és vidéki magyar földesurak életét. Ebből a magvar világból választott tárgyait jóízűen dolgozta fel. 1828-ban már megjelent egyik színdarabja; aztán az akkori zsebkönyvek szerkesztői egymásután hozzáfordultak kéziratért, még a nagy Vörösmarty tudományos folyóiratának szépirodalmi mellékletében: a Koszorúban is közölte dolgozatait. Több mint 38 munkájáról van tudomásom. Irt színdarabokat is, 16 ) amelyek közül néhányat egy évben nyolcszor is előadtak a pesti Nemzeti Színházban és amelyeknek szerepeit kiváló színművészek (Egressy Gábor, Lendvay Márton és mások) szívesen játszották; írt még számos tárcát, színházi bírálatot és kisebb dolgozatot; de igazi irodalmi jelentőségét az említett víg elbeszélések és humoros életképek adják. Ezek miatt volt olvasott és kedvelt író. Beöthy Zsolt (A Romemlékek c. m. II. kötet 54—56. 1.) helyesen emeli ki: » Tárgyai és felfogása, érzése és beszéde annyira magyarok voltak, hogy csak magyar lélekben ébreszthettek visszhangot... Tiszta ég nevet e világra, melyen ha egy könnyű bárányfelhő átfut olykor-olykor...« Jellemző tulajdonságai: » jókedvű eiégedettsége, tréfái, az életviszonyoknak amaz egyszerűsége, a vágyaknak ama szerénysége, a szíveknek őszintesége, ezek sugallják Kovács Pál novelláját. « És teljes joggal hangsúlyozza Beöthy: » nemcsak ez a világ magyar minden ízében, de az a műfa] is, amely tőle nyerte hangját és tárgyát. « Kovács Pálnak valóban el nem múló érdeme, hogy szem-; ben az érzelgős » román «-okkal (regényekkel) megalkotta a színmagyar elbeszélés műfaját és evvel nem külföldről átvett mintát másolt; másfelől művelődéstörténeti adatokat szolgáltatott a harmincas és negyvenes évek városi és falusi magyar középosztályának történetéhez; végre, de nem utoljára ezzel a munkássággal közreműködött nemcsak Győr város, hanem egyúttal széleskörű olvasóközönségének megmagyarosításában. Ez írói érdemeket már korán ismerte el a M. Tud. Akadémia, amikor 1833-ban dr. Kovács Pált levelező tagjai közé emelte, valamint a Kisfaludy-Társaság, amely a legnagyobb írók közt mindjárt megalakítása után, 1837-ben tagjává választotta, de elismerték Vörösmarty és a nagy kritikus Bajza József is, akik midőn Csathó Pál az őt jellemző éles hangon egyik vidéki lapban megtámadta Kovácsot, védelmére keltek. I6 ) Hivatott író, Bayer József A nemzeti játékszín története, 1887. I. 486. 1., megállapítja: „Drámaíróink Kisfaludy Károlyt utánozzák. Kovács Pál még valómennyi közt a legtöbbet ér." Kovács egyes darabjairól I. Bayer id. m. II., 85., 106., 196-197., 214—215., 220. 1.
