Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Balogh Jenő: II. Rákóczi Ferenc Győrött
Longueval (a periratokban többnyire Longevall) kapitány, visszaélve Rákóczi bizalmával, jutalom elnyerése végett a bécsi udvarnak beárulta mindazt, amit Rákóczinak és társainak terveiről megtudhatott. Ezenfelül nemcsak feljelentő, hanem 1700. november 3-tól kezdve hónapokon keresztül » agent provocateur« is volt. E napon ugyanis I. Lipót császár kezéhez eljuttatta Rákóczinak említett két levelét, amelyeket azután Bécsben visszatartottak, már előre azzal a szándékkal, hogy azokat a Rákóczi ellen indítandó bűnperben bizonyítékul fogják felhasználni. Csak a másolatokat küldték Longueval által Párizsba azzal az utasítással, hogy a válaszokat, amelyeket kapni fog, újból mutassa be Bécsben. Az áruló 1700. novemberben indult Párizsba és pedig azzal az elhatározással, hogy a francia udvarnál viszont a francia érdekek szolgálatára fog ajánlkozni és ezen a réven törekszik; magának előnyöket vagy előmenetelt biztosítani. XIV. Lajos abból a lovagias álláspontból kiindulva, hogy közte és I. Lipót császár közt abban az időben béke volt — kezdetben visszautasító álláspontot foglalt el és nem is válaszolt Rákóczi levelére. Longueval csak a francia hadügyminiszter válaszával térhetett vissza Bécsbe, ahol újból mindent beárult az udvarnak és ennek utasítására 1701. január közepén felkereste Rákóczit és tovább játszotta az » agent provocateur« szerepét, hogy minél többet megtudhasson az összeesküvés terveiről. — Rákóczi ekkor még gyanútlanul bízott az áruló hűségében és 1701. február 11-én újabb levelet adott kezéhez XIV. Lajoshoz. 3 ) Ezt Longueval ismét Bécsbe vitte s ezzel a bécsi udvar elég alapot talált Rákóczi letartóztatására és perbefogására. A magyar törvényeknek nyilt megsértésével nem a törvényes magyar bíróságra, hanem udvari hatóságra (a Hofkriegsralhra) bízták az eljárást; a császár rendelte ki az osztrák vizsgálóbiztost (gr. Bucceleni főkancellárt), ugyanez az inspurens lett a 11 osztrák úrból álló rendkivülij bíróság é Judicium Delegatum) elnöke; a vádlevél (később az Ítélet) nem a magyar törvényekre, hanem ótestamentomi prófétákra (Jeremiásnak és Ezékielnek a zsidó királyokról szóló tételeire) és a római császárok törvényeire stb. hivatkozott. Az osztrák kamarai ügyész fej- és jószágvesztés kimondását indítványozta. A Bécsújhelybe szállított áruló Longueval kapitány a vizsgálóbiztos előtt ismételte és Rákóczinak szemébe ?nondta feljelentését^) s egyúttal részletezte részben alaptalan vádjait. Ezenfelül a haditanács intézkedése alapján kedvezőtlenül vallott egy másik tanú, 'Sándor Gáspár, egykor Thököly Imrénelc udvari kapitánya, aki azonban bécsi fogsága alatti teljesen (.megváltozott. Még azt is a bűnösség mellett felhozható »Jogi vélelem gyanánt « érvényesítették, hogy Rákóczi » rebellis családból « származott. 3 ) Archívum Rákócziánum XI. köt. 201—204. 1. ) Ezért később báróságot kapott és ezredessé nevezték ki.
