Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.

vágott neki az ismeretlen területnek. Pedig jól tudta tapasztalatból, hogy a tervszerűen előkészített utazás hasonlíthatatlanul élveze­tesebb, hasznosabb, kevesebb idő és pénzpocsékoiással jár, mintha valaki csak a jó szerencsére bízza magát. Az igaz, hogy a jó sze­rencsére előleges tanulmány, térképek és jó úti felszerelés mellett is szükség volt az akkori közlékiedési viszonyok között. Széchenyit is csak jó szerencséje mentette meg attól, hogy ökörfogaton utaz­zék Báródtól Feketetóig. Ez a mindössze száztíz éves adat minden­nél "'világosabban szemléilteti a két ország között levő forgalom könnyűséget és gyakoriságát. Széchenyi erdélyi utazásának tapasztalatait és emlékeit rész­letesen megörökítette naplójában. 11 ) E feljegyzések alapján Szé­chenyit nyomon kisérhetjük s világosan megállapíthatjuk, hogy az ő éles, nyugtalan szeme Erdélynek mily sok, változatos, lényeges természeti és szellemi vonását vette észre s 'ítélte -meg' többé-kevésbbé helyesen. Megjegyzendő, hogy a szolgálati jeggyel utazó daliás hu­szártisztnek és a gazdag főúrnak kinyalt minden ajtó mind a polgári és katonai hivatalos körökben, mind a társadalmi és magánéletben. Utjának, melynek iránya és kiterjedtsége nagyjában azonos a Kazinczyéval, főbb állomásai a következők: Feketetó (jul. 13), Bánfihunyad, Kolozsvár (14—15), Nagyenyed (16), Gyulafehérvár (17), Nagyszeben (18—20), Sárkány (21), Brassó (22—24), Fo­garas (25), Medgyes (26), Küküllővár (27), Gyulafehérvár (28), Kolozsvár (29—30), Bonchida (31), Zsibö (aug. 1), Hadad (2), Mezőpetri (3), Debrecen (4). A már világlátott Széchenyit is meg­lepte Erdély természeti szépsége. Egészben véve Siciliához, épen Lentini és Cestelgerone vidékéhez hasonlítja. Csak a tenger hiány­zik innen, valamint Brassó vidékének a szépségéből is. Ennek szép­sége Korfut juttatta eszébe. Rapszodikus gondolkozással fel is teszi a kérdést: mivé lehetne Erdély, ha tenger venné körül? A Király­hágót és környékét rendkívül festőinek találja s a ík'arintiai Ponita­felhez hasonlítja. A Bánfihunyad—Kolozsvár között elterülő vidék­ről ellenben azt jegyzi meg, hogy Erdély legutálatosabb része, mig Hátszeg és vidéke a leggyönyörűbb. 12 ) Élvezi a szivemelően szép kilátást Kolozsvárra úgy a Fcleki­tetőről, mint a Fellegvárról. Kolozsvár fekvése a siciliai Trapánira emlékezteti. Megbámulja Segesvárt, Marosujvár modern mívelésü nagyszerű sóbányáját, a Törcsvári és Vöröstoronyi szorosokat, fej­tegeti ezek hadászati fontosságát, nagyon kedvesnek látja Brassót, szépnek Küküllővárt, a szombatfalvi kastélyt, Szeben környékét, Feketehalom községet, mint a szászok legszebb faluját stb.... Az emberi alkotásokat is figyeli, különösen az útak'at. Fekete­tóig árvizmosta az országút, onnan Bánfihunyadig kitűnő. Bánfi­hunyadtól Kolozsvárig ismét mindenütt rosszak az utak. Kitűnő u ) L. Gróf Széchenyi István Naplói. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta dr. Viszota Gyula. A Magy. Tört. Társulat kiadása. 1926. II. k. 172—199. I. Jellemző, hogy Széchenyi erdélyi utazását külön lapszámmal jegyezte fel. 12 ) Ez utóbbi megjegyzést csak hallomás alapján teszi, mert Hátszegen nem fordult meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom