Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Dénes Tibor: Tróger- és Maulpertsch-képek a berlini Deutsches Museumban
Trogernék művészi képzeletét lis több izben foglalkoztatta ez az elrendezés, amint azt a bécsi képzőművészeti akadémia Kupferstich kabinettjében lévő Adoration der Madonna durch die vier Kirchenväter-en is látjuk. 3 ) Természetesen, mindkét típus az olasz barokkban gyökeredzik, ami á nagyban és az egészben váló látást tükrözi. Az eleven mozgalmasság ellenére is, mely Tróger e képén van, a középtengely erős kihangsúlyozásával valami nagy, szent nyugalom ül a művön. A kép tengelye természetesen Szűz Mária, aki halkan és érezhetően önmagát átadva úszik mintegy a felhőkön. Ezzel két szélsőséges pólust fog egybe, lent a kavargó, gomolygó, izgatott embercsoportot a sir körül, fent pedig ;a kődbe, homálybavesző magasságot. A képnek az o'iasz barokk mintájára nincs lezáródása, tovább folytatódik a végtelen felé. Troger e képével sem tagadja meg mestereit, Piazzettát és Carraccit, egyénisége azonban, mely az olaszoktól élesen választja el, itt is megmutatkozik a jóval egyszerűbb, szabatosabb megfogalmazásban és az alakoknak érzelmesebb kíihangsúlyozásában. E kép tagadhatatlan vázlatvoltánál fogva feltétlenül érdekelne maga a nagy mű, a gondolat a maga művészi teljében. Felmerül a kérdés, vájjon valóban a nagy vászon elé lépett Tróger e kis képnek elkészítése után, hogy valamelyik osztrák, vagy magyar templom főoltárának örök ékességét alkossa meg? Érdekes, hogty amilyen sűrűn ihlette meg a barokk nagy es kis mestereit a Mária mennybemenetelének szép mű vészi tárgya, oly ritkán dolgozta fel azt maga Tróger. 'Nagy kitérjedettsegű és mármár szinte egészében tudományosan feldolgozott művében álig van egy-egy freskó, vagy oltárkép, mely a (Mária 'mennybemenetelét ábrázolná, A Deutsches Museum e kis Troger-képe épen ezért annál értékesebb. 1734-ben az altenburgi templomi számára főoltárképet fest. A kép cime Himmelfahrt Mariens. A leírása 4 ) arra engedne következtetni, hogy megtaláltuk Ikíépünk kidolgozott változatát, amelyen csak egy-két új alak szerepel áz lapostolcsoportbán, így mindjárt eleven anakronizmusképen Hildéburg, az altenburgi kolostor alapítónője és a vértanúhalált halt Lambertus püspök, aík|i 2 templom patrónusa. Az oltárkép felületes szemlélete azonban első pillanatban meggyőz bennünket arról, hogy a két képnek; csak mestere és tárgya közös, feldolgozása azonbam lényegesen más. Nem számítva olyan különbséget, mint hogy az oltárképen ott látjuk az altenburgi kolostor három vörösrózsás cimerét, képünkön pedigl /ennek nyoma sincs, a kompozíció maigta adja a nagy eltérést, amennyiben az altenburgi (főoltár az Assunta-típushoz tartozik 1 . Egyébként ;is a Deutsches Museum képe jóval érettebb és teljesebb és szinte kétségtelen, hogy a művész későbbi korából származik. 14 évvel később, az altenburgi .főoltárkép után, 1748-ban lát hozzá hagy művének, a brixeni ;székesegyházji kórus mennyezetképének megfestéséhez. A mennyezefkép hasonlóképen Maria Himmel3 ) Kiadva: Karl Garzarolli-Thurnlackh : Die barocke Handzeichnung in Österreich. Zürich —Wien —Leipzig, Amalthea-Verlag 1 . 4 ) Romanus Jacobs idézett művében, 77—78. 1.
