Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Palotay Gertrud: A győri református egyház régi kendője s némely tanulsága
tett eredeti török hímzéseken kivül ajándéktárgyként is jutottak el ilyenek magyar hölgyek kezébe. Thölklöly Imre jis megemlíti 'konstantinápolyi naplójában, hogy a szerdái megajándékozta egy varrott kendővel, majd arról szól, hogy a szerdár egy keszkenőt ajándékozott neki avval, hogy adja a feleségének. 23 ) Magukon a hímzéseken kivül igen sok, a hímzések elkészítéséhez szükséges török anyagot is hoztak be. A sikófiumon túl, melyet, mint láttuk, érdemesebb volt nagy kelendősége miatt idetelepített törökökkei készíttetni, mintsem Törökországból hozatni, sokféle egyéb hímzőfonalat szereztek be onnan. Rákóczi számára megbízottja 1708-ban Konstantinápolyban és Thessalonikában sárga, fehér, zöld, kék, tengerszín,, s más »varrani való« sodrott selymet vásárol, úgyszintén sodratlanud is különféle színűt. 24 ) Itthon készült hímzéseink alapanyaga a » török patyolat« volt. 25 ) Említésreméltó, hogy a törökös ízlésű hímzések divatja nem egyszer magyar közvetítéssel terjedt el Nyugat felé. Bécsből már a 16. század derekán a magyar nagyasszonyoktól olyan leányokjat kérnek, akik' a különféle török és kazul varráshoz, meg hímzéshez értenek. 26 ) A régi gyakorlat e példádból arra következtethetünk), hogy a győri török kendő a hódoltság idején, vagy a közvetlenül rákövetkező időszakban került hazánkba, s vásárlás vagy ajándékozás útján a győri ref. egyház birtokába. Hogy a hitetlenek által, nyilván nem egyházi használatra készült török hímzések ilyen alkalmazásától régen nem idegenkedtek, arra példa Thököly Imre konstantinápolyi hagyatéka, melyben nagy számban voltak »kleilyhre való« kendők, virágosán hímzettek is, valamint gazdagon hímzett antipendiumok, 27 ) kétségkívül ott készült törökök is. Gazdasági és kulturális téren a török-magyar kapcsolatok természetesen nem szakadtak meg a szatmári békével, hanem az egész 18. század folyamán megvoltak. Ennek bizonyítására újra a Református Kiállítás hímzésanyagára hivatkozhatunk!, ahol igen sok, a 18. század végén készült hímzés pontosan ugyanolyan mintát, színezést, szerkezetet vagy technikát tüntet fel, mint amilyent nálunk török hatásra már a 16. század első felében készítettek'. A régi kapcsolatok fenntartása egyébként magától értetődőnek látszik, ha elgondoljuk, hogy a továbbra is tőszomszédságunkban élő törökség a több mint két évszázad alatt kiépített kapcsolalokal nem szívesen szakította meg. A továbbra is török uralom alatt maradó Balkánon természetesen még sokkal tovább érzik a hímzésekén török hatás. Sőt egyes népi hímzésfajtakon, még a nem-mohamedán lakosság körében is, mind' a mái napig tükröződik. Szép példáit látjuk: ennek hercegovinai, s még inkább horvát és albán hímzése-! 23 ) Mon. Hung. Hist. Scriptores, 24. k. 264. 1. 24 ) Mon. Hung. Hist. Scriptores, 24. k. 655. és 656. 1. 25 ) Radvánszky: i. m. II. k. 269. sk. 1. 26 ) Takáts S.: i. m. 22. 1. 27 j Mon. Hung. Hist. Scriptores, 24. k. 642. 1.
