Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Palotay Gertrud: A győri református egyház régi kendője s némely tanulsága
első jóval felette áll a másodiknak. Ez az értékesebb csoport a selyemre és bársonyra, inkább fém-, mint selyemfonállal, hivatásos mesteremberek által készített hímzések csoportja. A hímzőik keze alól kikerült munkák minden tekintetben feliül múlják' a soklkai igénytelenebb vászonhímzéseket, amely utóbbiak női munkák, s nerrt annyira eladásra, mint inkább a hímző nők házi szükségletére készültek. Ha összemérjük a győri kendő hímzését a múzeumainkban őrzött török vászonhímzésekkel, a diszítmények hasonlóságán túl feltűnő egyezés: a rajznak némi merevsége, különösen a szárak k(issé bizonytalan, helyenként szinte ügyetlen vonalvezetése, s ezenfelül' némely szerkezeti, térelosztásbeli fogyatékosság. E hiányok okát mégsem a hímzés keletkezési korának! ízlés- vagy tudásbeli dekadenciájában kell keresnünk, hiszen még a múlt században is készültek Kis-Azsiában művészi szempontból kifogástalan és a győri kendőnél erőteljesebb rajzú hímzések. A hiányokat vagy provincializmusnak kell tekintenünk, vagy keszí tő jenek' rovására kell írnunk. Mindenesetre különös, hogy evvel szemben, a betűk vonalvezetése biztos, határozott, a szövegnek a térbe illesztése jó, s a fjelirat hímzése gyakorlott kézre vall. Ha a győri kendő, m|int török munka, elszigetelt jelenség lenne régi hímzéseink világában, jelenlétét pusztán véletlennek tulajdoníthatnánk. Ennek azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja az Országos Református Kiállítás hímzésanyaga. A török hímzések meglepően nagy számán túl feltűnő volt ezeknek igen sokféle típusú mintája. Ezek közül csak' a legjellemzőbbeiket emelve ktt, megemlítjük a nagykőrösi és kiispaládí íkiendők szőnyegszerűen szerkesztett ornamentikáját, a zsujtai és szomódí ismétlődő diszítményekkél csodálatos szépen teleszórt térítőket, az aprólékos virágcsokrok művészien elrendezett együttesét és jellegzetesen törökös középrészét a nagyvázsonyin, a lótuspalmettás poroszlói, 6 )' s a győrivel diszítméngeiben rokon kecskeméti kendőt, s az ezektől egészen elütő csengeri kendő különösen érdekes, szálszámolással készült hímzéscsíkját. 7 ) Művelődéstörténeti szempontból még érdekesebb annak' megfigyelése, hogy mily nagy mértékben hatottak a török' munklák, régi magyar hímzéseinkre. Csak igen kevés olyan renaissance- és barokk-modorú terítő szerepelt a kiállításon, amely tisztán a kör nyugsteurópai ízlését tükrözné. A túlnyomó többség vagy elgondolásban, vagy színösszeállításban, ornamentikájában vagy öltésmódjaiban első pillanatra elárulja a török hatást. Némelyiik munka oly erősen magán horcfja ezt a» ûéïueget, — efég az 1683-i ragálya;, az 1681 -i gönczi, az 1742-i bakftai és a nábrád'i kendőre hivatkozni 8 ) — hogy színbe csotTálkozva olvassuk a beléhímzett felira6 ) L. ehhez : F. Takács Z. : Török es törökös magyar hímzések a református kiállításon. Protestáns Szemle, XLIII. évf. 11. sz. 578. old. 7 ) Fényképük a Magyar Történeti Múzeum Iparművészeti Gyűjteményei fényképgyüjteményében. 8 ) U. o.
