Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Relkovic Davorka: Győri vonatkozású gusztár-dalok a bosnyák mohamedánoknál

meg Ibro, ki szabadította ki. Nagyon boldog, de szégyenli, hogy nem akadt Ungjuríábán férfi, aki vállalkozott volna kiszabadítására. A lakodalomra — mely egy hónapig tartott — egész Ungjuria hivatalos volt, a vezir ajándékait is megkapták s boldogan éltek. Zlata sohasem bánta meg, hogy kiszabadította Ibrot. 14 ). 2. Sorgucs Omer bég és a győri bán. 15 ) A győri (janjoki) bán a vár aljában, János pozsonyi tábornok­kal bort iszik; közben vitézi tetteikről emlékeznek. János generális jókedvű, de a győri bán szomorú, szófukar. János nem érti az okát, hiszen a bánnak van elég pénze, jó lovai van­nak, magas tisztsége. Feleleveníti ré_gi barátságuk emlékeit, mikor még a hegyes vidéken, bátor határőrök élén állott, mikor a pozsegai vár parancsnokát elfogta, s a bécsi császárnak ajándékozta — Lettéért nemességet kapott. A császár rövid idő múlva átadta neki fehér Győr kulcsait, sok elismerésben volt része: vájjon mi bántja, miért szo­morkodik? Mindez igaz, feleli a bán, de feleségem még sincsen, váram kö­zel van a török határhoz, gyakran támadnak — ha elesem, nincs, kire hagynom mindenemet. János neveti, ezen könnyen lehet segíteni, van elég szép leány, ha nem akar győrit, ott van a szép Orsáni Anna, vagy bárki tessék is neki, szívesen megkéri számára s lesz vőfélye is. De a győri bán megvallja: hitére fogadta s hármas esküt tett a feszületre és az evangéliumra, hogy csak török nő leszi a felesége. Hallott a begajai Ahmet szép leányáról, Zlaláról, ezt akarja elvenni. Sereget gyűjt, Ahmetet agyon ült i s a leányt elrabolja. Az útat ismeri, különben ép nála van az ottani bíró két fia (Ostoga és Száva), akik onnan megszöktek s azok is segítségére lesznek. S most kérdi Jánosi, vele tart-e, lesz-e vőfélye? — János komolyan figyelmezteti, ne is be­széljen így, mert mások is meghallhatják s jaj neki, ha Ahmet baj­viadalra hívná De a bán kijelenti, sem Ahmettól, sem egész Ungjuriá­lól nem fél. János folytatja figj-elmeztető intéseit: Gondolja meg, mi­lyen kigyó ez az Ahmet, aki álruhában a fehér Rák várba férkőzött, olt agyonütötte Rákóczi bánit s a kereszténység szégyenére büntetlenül elmenekült. Másodízben pedig szintén álruhában a bécsi Gadacshegyig (Kahlenberg?) ment, ott 15 napig leselkedett, azután bement a nagy kőtemplomba, megölte a főpapot 4 segédpapjával s onnan ís elmene­kült. Ennek a budai vezir nagyon megörült, a főpap fejét Sztambulba küldte s a szultán diszes fejdísszel (tollakkal) s gyönyörű, aranykan­táros fakóval ajándékozta meg. Adott neki kaftánt és tugrás, a mekkai seiktól megáldott kardot, 100 kéményű falut, hétemeletes kastélyt a Regaján, Ungjuriában, azon még egy emelet tiszafából, ércburkolatlal. A várkastély körül tágas, kövezett udvar, benne 15 ezüst és 15 arany­esi >vű szökőkút. Abban lakik Ahmet, vele van a rettenetes Memiszbulju basa, ezer seijmennel (anatóliai híres katonák). Ott tartózkodik a bég két fia, Ali és Derwis bég, 100—100 vitézzel. Gondolja meg a bán azt u ) A dal 1273 sorból áll, énekelte Izlamovics Becsir. 1S ) U. o. IV. 571. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom