Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Szemle - Győri Szemle - Győri Lloyd
Győri vonatkozású 17. századi guszlár-dalok a bosnyák mohamedánoknál. Ä délszláv népköltés termékei már 1815 óta magukra vonták a folkloristák figyelmét. A Grimm-testvérek munkálkodásának hatása alatt akkor jelent meg Vuk Karadzsics nagy gyűjteménye, mely azonban korántsem merítette ki a délszláv költészetet. Az azóta megjelent számos gyűjtemény közül legkiválóbb a horvát Matica gyűjteménye, mely 1896—98-ig, négy nagy kötetben látott napvilágot. (Hrvatske Narodne Pjestrte ; Skupita i Izdolja Matica Hrvatska.) — A nagy szorgalommal végzett gyűjtés valamennyi dalát azonban nem közölték, hanem kiválogatták a legjellemzőbbeket, de a nagy körültekintéssel megírt függeléklben szintén számos, hasonló tárgyú dal kivonatos tartalmáról értesülünk. E gyűjtemény 1. kötetének több magyar vonatkozású költeményét már Szegedy Rezső jeles fordítása s feldolgozása alapján ismerjük. (Ethnographia 1910—17. évf.) A IV. kötetben is, mely Marjanovic Lukács gyűjtése, több magyar vonatkozású, ú. n. ungjur dal van: nyolcat teljesen közöl, tizenegyrőfl pedig a függelékben) számol be a gyűjtő. A leközölt dalok kerek egészet alkotnak, 1 ) horvát nyelven i—káv tájszólásban, négyes trochausban maradtak ránk. A délszláv jelleg mellett azonban a keleti színezetre is ráismerünk, ami főkép a meseszövésben, — néha keretelbeszélésre emlékeztetően, — • a személyek jellemzésében, török szokások ecsetelésében s pompás külső rajzokban nyilvánul. A dalok részben a vitézi erények ébrentartására, részben a szórakoztatásra szolgálták. A hazai törökség dalaira vonatkozó adatokat 2 ) Takács Sándor foglalta össze, említi a török hegedősöket, kik főkép a végvárakat keresték fel; a guszlár-dalokat azonban nem ismeri. E dalok lelőhelye Bihac és Zava'lja, a gyűjtő hazája. Buda visszafoglalásával a török uralom' gyors ajáhanyatlása következett s a szláv mohamedánok a török végvárakból legnagyobbrészt régi hazájukba tértek és magukkal vitték vitézi dalaikat, melyek szájról-szájra járva, ránk maradtak. Főértékük abban a közvetlenségben rejlik, mellyel bepillantást nyerünk a magyar területek 17. századbeli ku'túréletébe. Valamennyi*) E kötetről Jagic az Archiv für slavische Philologie 21. k. 626 I. különös dicsérettel emlékezik meg. 2 ) A Takács S. : A török hódoltság korából II. 493. 1.
