Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.

nem akadályozta meg Kolozsvár városát abban, hogy küldöttség utján kérje Széchenyitől, a felelős magyar közlekedésügyi minisztertől Kolozsvár számára a vasútvonal sürgős kiépítését.

20

) A jó akarat és készség meg is volt Széchenyiben a fontos közérdek (kielégítésére. Ezt a küldöttség tagjai (köztük volt Brassai Sámuel is) örömmel jelentették Kolozsvár közönségének. A rákövetkező zivataros idő azonban e terv megvalósítását évtizedekre elfújta. Azonban Kolozsvárral együtt egész Erdély továbbra is híven őrizte Széchenyi nagyszerű ref or m tevékenységének az emlékét s szerető aggodalmaskodással figyelte a döblingi fogolyról szóló híreket. Tragikus elhunytakor pedig a mély nemzeti gyász kifejezésében ugyancsak résztvett. Nemcsak a nagyobb városok, hanem m'ég az elhagyott kicsi faluk is gyászünnepeket rendeztek a legnagyobb magyar emlékére és tiszteletére. Sőt résztvett e nemzeti gyászban az erdélyi magyarság mellett és azzal együtt az erdélyi románság is. Különösen a kolozsvári és marosvásárhelyi Széchenyi-ünnepek már egyenesen politikai jelentőségüekké váltak. A Széchenyi-kultuszban a magyarság és románság egymással baráti kezet fogva együtt tüntetett Ausztria ellen és a magyar íalkotmányos élet helyreállítása mellett. Kristóf György. 20

) L. Gróf Széchenyi István kolozsvári képviselősége c. cikkem. Keleti Újság, 1927. évf. 243. sz.