Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Kristóf György: Dunántúli írók — Erdélyben I.

nánk. Az erdélyi ember kicsinyes, önző, elmaradt, szűklátókörű, szereti magát fitogtatni, hencegő, igazságtalan. Az ifjúság eléggé művelt, de egykedvű (desouvirt), cél és becsvágy nélkül. Szivesén látják! s barátságosak 1 a vendég iránt. Ételük, italuk rossz, de sze­retetreméltók, mert nem kínálkoznak a végletekig. Mivé lenne áz ország, ha imások volnának fiai, ha volnának nagy emberek! Az erdélyi viszonyok és emberek megítéléseiben sokkal szigorúbb, mint a harmóniára, a szépnek kultuszára termett Kazinczy. Pedigi még Kazinczy is talált Erdélyben olyant, amivel nem' volt megelégedve, ami bosszantotta. Hogyne talált volna hát fogyatkozásokat a nyug­talanul elemző és mindent alaposan megkritizáló szellemű Szé­chenyi? Nem mondható, hogy Széchenyi tévesen, vagy igazságtalanul Ítélte meg Erdély földjét, sőt embereit sem. A pót, az előnyöst is» észreveszi nemcsák a természeti viszonyokban, hanem az emberek­ben ;is. Hogy kevés ember és kevés erdélyi tulajdonság nyerte meg rokonszenvét? Ez nem a Széchenyi szemének a hibája. Széchenyi helyesen látott és nem hamisan ítélt. Olyan volt az a kor, olyan volt a '19. század első negyedének erdélyi magyarja, egész Erdé­lye. 10 } A Széchenyi látta és megrajzolta kép nem igaztalan és sem­mivel sem sötétebb és sivárabb, mint azok a megjegyzések és voná­sok 1 , amelyekkel az erdélyi Kemény Zsigmond történeti dolgozatai­ban Erdély akkori állapotát jellemezte. 17 ) Az azelőtt soha nem látott Erdély Széchenyi szemének mégis sok látnivalóval szolgált. S ha tekintete inkább csak az erdélyi ter­mészeti kincsekben s nem' egyszersmind az erdélyi emberek szelle­mének megnyilatkozásaiban lelt is gyönyörűséget és talált meg­nyugvást, mégis itt és akkor, erdélyi utazásának az évében talált rá igazán ama hű barátra, báró Wesselényi Miklósra, az erdélyi lé­leknek nagy és számos, erényben, isőt a hibákra nézve is tipikus (kép­viselőjére, akinek személyisége tudvalevőleg maradandóan befolyá­solta később kezdődő egész közéleti szereplését. Ha Széchenyi sem­mit és senkit nem ismert volna meg Erdélyből áz egy Wesselényin kivül, akkor is elmondható, hogy a lényegből, az erdélyi élet tartal­mából" sokat ismert meg. Wesselényi az erdélyiségnek, az erdélyi gondolatnak már ekkor, később még fokozottabb mértékben nem­csak sajátos képviselője, de kivált utóbb egyenesen célt jelentő esz­ménye. Legmagyarabb magyar, az unió apostola, de ugyanekkor a leghumánusabb magyar, ami a nemzetiségi kérdést és a jobbágy­ság helyzetét illeti. És végül a világpolitikai erők megítélésében is e korszak egyik legjobban és legmesszebbre látó államférfiuja. 182 1 ­ben imég Wesselényi is kiforratlan s csak később bontakozik 1 ki tel­jesen a közélet terén érdekes személyisége. De most kapcsolódik be s válik meghatározóan módosító erővé a Széchenyi egész személyi­16 ) Friedrich I. Gróf Széchenyi István élete. 1. 88. I. Széchenyi naplójából a következő mondatot is idézi : „Inkább haljak meg. mintsem itt lakjam közöt­tük." Ez az erős mondat a Széchenyi naplójának Viszota-féle kiadásban nincs meg. 17 ) A két Wesselényi. Erdély közélete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom