Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Lám Frigyes: A győri német színészet története 1821—1849. II.

1er Fannyt jobban, mint Sáry Fánif, az oíasz "Fraschinit jobban, mint a Nemzeti Szinház Jóobját, Lamennaíst jobban, mint Petőfit, Suet jobban, mint Nagy Ignácot, akikor is, ha a kjedves Magyarországon vannak még emoerek, akiknek jobban izlijki a havanna szivar, mint az »Engedje«, a gombáspástétom jobban, mint a gulyáshús. Ä hazafiság kívánhatja életünket, vérünket, de nem függ össze avval, amit eszünk, szivünk vagy olvasunk. A művészet nemzetközi. Tudja és ismerje mindenki a magyar nyelvet, de ne legyen süket más szépségek iránt. Hódoljunk à művészetnek, tudománynak, bárhonnan jöjjön is az. Egyetértésre van szükségünk. Tanulnunk kell a külföldtől, hogy az ország arra a fokira jusson, amely neki dukál. Igy a Vaterland. Zombath replikáját a Vaterland már nem közölte. Én megtaláltam Győr szabad királyi város levéltárában (Acta Theatralia, rendezetlen) fogalmazványát, feleletét a Vaterland szerencsétlen érvelésére. Zombath megtámadja a szerkesztőt furcsa hasonlatai és és párhuzamai miatt (Schiller és Szelestey, gombáspástétom és gulyás stb.), amelyekkel megmutatta, hogy nem magyar. Megbocsát néki. Tudja, hogyha a szerkesztőnek választania kellene a magyar gulyás és a nemet gombáspástétom "közt, habozás nélkül a gulyás után nyúlna. »Ich kenne den Sinn der teufschen, — die Erfahrung, die nie trügt, — hat uns — leider ! — belehrt, wie gut die ungarische Kost den Teutschen schmeckt!« — Ä szerkesztő sem tagadja, hogy ebben a kérdésben, vájjon német vagy magyar szinház legyen Győrött, a jog a magyar mellett van, a szerkesztő csak a méltányosság kedvéért kéri a német szinházat is. Zombath erre azt mondja: »Ungarn müsst Ihr werden, nur also erwiedert Ihr unsere Liebe und Vertrauen!!« Három darab ezüst húszast tüz ki díjul annak, aki jó nevet talál Ui ezekre a félig német, félig magyar emberekre! A pályázat versenybirái legyenek: Noisser Richárd, Ecker János és Lehner János. Az illő nevet az Életképekben fogja közölni. Noisser Richárd nem közölte Zombath reoplikáját, de felelt rá a 117. számban. A magyar közönség nem tud egy egész éven át magyar színtársulatot eltartani. Amíg német társulat kell, legyen az jö; jó társulat nem lehet el a szeptember nélkül. Válasszon a( magyar szinpártoló egyesület, tél és nyár között, dé osszák fel tisztességesen a két idény közt az évet — vagy pedig bérelje k$ a magyar egyesület 12 hónapra a szinházat!« Evvel a gúnyos felszólítással végződött a polémia. 6. 1847-1849. Az 1847-iki idényre ismét Willi és Hold kapták meg a színházat, pedig a Vaterland megírta, hogy a szinház nem ispotály elaggott családtagok eltartására, — Willi és Hold csak

f akkor jöjjenek, ha megszabadulnak a »csaladi függvény éktől «. 1847 január 30. Balogh Kornél, Győr vármegye első alispánja, a Nemzeti Színészet-biztosító Egylet nevében a szeptember hónapot a magyar színészet számára követelte. A városi tanács feb-