Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Lám Frigyes: A győri német színészet története 1821—1849. II.

(3), — Boildieu: Die wesisse Frau, —-Bellini: Norma (3), — Herold: Zampa, — Weber: Der Freischütz, — Kreutzer: Das Nachtlager von Granada, — Äüber: Der Stamme von Portia. — Az operákat olyan jól adták, hogy Ecker szerint csakí Bécsben látni ilyeneket — Pest Prága, Grác elmaradnak Győr mögött. De a győriek nem látogatíák az operaelőadásokat, —- úgy tekintették az operát, mint bármilyen más darabot. Másodszor nem nézik meg »Ich hab's ja schon anmahl gsehn, Frau Mahni! s' is fast gar kan Handlung drin und reden thans a nix derbey, nur allerweil deuten und singen und das verdriesst mi, Frau Mahm!« Evvel a győri tájszólásos beszéddel jellemzi Ecker a győriek zenei műveletlenségétjé s hozzáteszi: »Kutyakorbaes való nektek, jó emberek, evvel punktum !« Ilyen kutyakomédia volt pd. A peteskei nótárius is, amelyet aug. 16. adtak elő. Ecker szerint bolondság magyaf burleszket németre fordítani és ezért Schmidt megérdemelte volna, hogy a nótárius pesti bevonulásánál a ló legyen. Ez évben is voltak kiváló vendégek. Löw,e Lajos, a Burgtheater rendezője, gőzhajón utazván Pestről Bécsbe, Gönyüről Győrré jött Sztankovits püspök fogatján a két Heusser nővér, Polixéna és Gertrud mannheimi és karlsruhei színésznők kíséretében. A három vendég a püspöknél ebédelt. Löwe a püspökhöz szállt. Löwét a győriek nagyon ünnepelték. Fellépett a Donna Diana, Der Sohn der Wildnis, Carrick in Bristol, Der Fremde. Gris'eldes cimü darabokban. A Griseldisbzn Percival szerepét játszotta. A győriek mar soKszor láttak jó Griseldist (Rettich Júliát, Denker Máriát, Müller Emiliát], de jó Percivaft még nem. A darab előbbi előadásainál a győri höjlgyek mindig Halm Grise

1 disének adtak igazat, hogy nem tér vissza férjéhez, — most. hogy Löwét látták, megváltoztatták nézetüket, 'kijelentették, hogy Griseldis helyén ők visszaértek volna Percivalhoz (azaz Löwéhez). Vendége/e voltak még Stoll pesti színész, Treumanné Bécsből stb. A Theaterzeitung (1843. Nr. 225.) dicséri a vendégeket, dicsőíti a társulatot és magasztalja Rosenschönt, a rendezőjét. — Schmidt társulata Ecker szerint messze-messze felülmúlja az öszszes magyar társulatokat. Folyton azt írja, hogy a magyar színészek nem tudnak egyebet előadni, mint bajuszdarabokat, a?az a magyar életből vett színműveket, — de klasszikirökvat és szalonda~abokát nem. Schmidt 1843 aug. 31. tartotta utolsó előadását, összesen 82-szer játszott. Egyszer drámairónak is bemutatkozott. Der Versioss'ene c. drámája (július 2.) nem tetszett, legalább Ecker Jánosnak nem, aki szintén titkos drámairó volt. Schmidt megkapta a színházat 1844-re is, de 18'44 februáriusában folyamodványt nyújtott be a tanácshoz, bontsa fel a szerződését, mert nem tudja megfizetni a nagy útiköltséget, — elvették tőle a szept. hónapot a magyar társulat kedvéért, szept .hóban szinház nélkül volna, — azonfelül operát nem

1 hozhat, mert nincs pénze hozzá. A városi tanács felmentette Schmidtet és megbízta Ecker Jánost, lépjen érintkezésbe Pokorny és Megerle po-