Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.

Lám Frigyes: A győri német színészet története 1821—1849. II.

let elnökének, 1841. június 25. a városi tanács a következő érdekes választ adja: »/imbator azon lelkjesedésbül, melynél fogva mi a nemzeti nyelv gyarapétásáoa és terjesztésébe való törekvésre nézve az elsőséget mássnak nem szivessen engedjük s ezen érzelmünkné fogva a T. Választmánynak a'f. é. május 24-től Nagyságod által hozzánk intézett igen becses Megkeresésbe foglalt azon óhajtását, miszerént a Városi színházunkat a Magyar Színészet részére az 1842., 1843. iés 1844. évekre is és ugyan martius 1-tül 15-ig, és első szeptembertül November utoljáig ujabb szerződés mellett átengedni felszólléttatunk, igen örömest tellesétteni kívánnánk, minthogy azomba 'ezen Város kebelébe jelenleg még számos német ajakú latosok léteznének, \kiknek úgyszólván egyedüli adakozásával a helybéli szinház azon célszem állapotba, me'lybe most szemléltetik, 'emeltetett, ezek pedig ámbátor gyermekei.Aet örvendetes tudomásunk szerént egészlen nemzetileg neveltetik, még is magok aggott koruk miatt leginkább az ujabb felimondásu magyar beszédnek megtanulására elégtelenek, ezen tekéntetbül tehát azokat egyetlen mulatságoktól mellyre nagy áldozatokat tettek, megfosztani az illendőséggel és az osztogató Igazsággal meg nem

1 férhetőnek mutatkozván, a T. Választmánynak fellebb leirt óhajtását, azon okbul minthogy a német színészetek az egész cs. k. birodalomba húsvét hétfőn és október elein kezdődnek, és igy a Német szí nesze tne'kf egy holnapig henyélnie kellene, jelenleg még nem tellyesethettyük.« E feleletből kivehető, hogy a magyarosítás néha erőszakosan is folyt. A tanács hangja azért igen óvatos, nem akár rossz honfiúnak látszani. De azért megvédi jogait. A győri szinházat a város német polgársága építtette, joga van arra, hogy nyelvét'ápolhassa. A tanács igen finom

1 orrot ad a magyei uraknak, akik ott is szeretnének parancsolni, ahol pénzáldozato' nem

1 hoztak, akik a győri színházban csak vendégek lehetnek, d'2 nem

1 házigazdáik!. — Végül igen érdekes nyelvpolitikai célzást is tesz, amikor megállapítja, hogy a nyelvújítás uj magyarsága ok'a annak, hogy a régi polgárok nem tudnak megbarátkozni az »újabb kímond!ású« magyar nyelvvel. Nagyon természetes, hogy az egész monarchia szoklására is hivatkozót^ mert a nyári évad mindenütt húsvéttői szeptember végéig terjedt. Ha engedett volna Bezerédj felhívásának, nem

1 akadt volna társulat a nyárra. Bezerédj, illetve a magyar szinpártoló egyesület, még egy második kisérletet is tett ugyanavval a kérelemmel augusztus 21-én; »minekutanna a jövő 1842 év szept. végéig német Társoságnak leendő kibérlése hírlapok által már nyilvánítva volna, ezen Nyilvánéttás vissza nem vonattathatik'« — feleli a tanács — ha azonban olyan német színtársulat jelentkeznék 1842-re és utánra, amely szeretné ápr. 15-től aug. 30-ig játszani, »illyen alkalommal a Tttes Társaságnak kívánságát édes örömest tellyesétteni jogiuk«. Nevezetes az 1841. év azért is, mert ez időtől fogva maradt fenn Etíker János színházi naplója is. Két nagy foliókötetben számol be a Theater-Kritik az 1841—1849 évek színházi estéiről. Volt több