Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Halasy-Nagy József: A történet ritmusa
naturalizmus lesz a hitvallásom. Amoít hajlóm a kollektivizmus, emitt pedigi az individualizmus felé, s lelkem kész talaj ezek egymástól eltérő élet- és világfelfogásának befogadására. A tényék tehát, ha 'döntenem kell az individualizmus és a kollektivizmus értékéről, nem igazítanak el, mert nem' tudok ebből a hullámzásból kiemelkedni valami olyan magasabb pontra, ahonnan egyszerre tekinthetem lát és Ítélhetem 1 meg mind a kettőt. S jitt jön segítségül a filozófia, mely a durva tényeket a .szellemiség magaslatára emeli, s lehántva róluk azt. ami földi, ami időbeli,, az örök jelentések világába helyezi át. És eklkor egyszerre megvilágosodik előttünk a kiét irány értelme, valamint kibékíthetőségüknek a lehetősége is. Az ember életéhez iaz egyéniség és a csoporthoz tartozás egyformán hozzátartozik. Az jén és a te a mi-ben összeolvadtán szemlélhetők, s ha [azt látjuk, hogy jaz egyéniségünk kibontakozásához hozzátartoznak bizonyos feladatok, bizonyos sajátos értéklék megvalósítása, annak a csoportnak fis vannak feladatai és értékeszméi, amelyekhez énünk hozzá van kötve. A psychologia azt tanítja, s a tapasztalat is azt imutatja, hogy nemcsak én-tudat (Ichbewusstsein), hímem u. n. mii-tudat (Wirbewusstsein) is van. Vannak olyan csoportok, amelyek annyira függetlenek az őket alkotó egyének változásától, hogy benső egységük csak egy sajátos kollektiv tudattal jellemezhető. Ilyen pl. az állami és a nemzeti kollektivitás. Ezekmek van valami sajátos önértékük, amelyeket a benne élő egyének a magukévá tesznek akárva-akaratlan, s amely azt okozza, hogy más érzés, más tudat pl. magyarnak és más franciának, stb. lenni. A csoportoknak is van tehát sajátos szellemük; hagyományuk, ami rákényszeríti magát a csoport egyedeire. Nem' lehet pl. igazi katona, akinek leikéi nem itatja át a csoportját jelentő katonaság kollektív szelleme Van tehát hivatása az egyénnek, |S van a kollektivitásnak is. Hiányossá válik (az az élet, amelyik egyoldalúan csak az egyiknek igényeit és (követelményeit veszi figyelembe és azokat teljesíti. Rendesen az egyéni oldalon van a kezdeményezés, a tradíció áttörése és a kollektiv oldalon található az értékek megtartása, a konzerválás műve, a "tradíció kialakítása. Még a tudományos munkában is egyéni geniálités kell az uj eszme meglátásához, s kollektiv tudós feladat az eszme kiaknázása, széles körökben váló átkutatása. Az erkölcsnek is két forrása van, mint ezt éppen Bergson nemrégiben nagyon világosan kifejtette: a merev és konzervatív hajlandóságú törzsi erkölcs, mely a kollektivum 'kényszerét jelenti az egyénnel szemben, s a hajlékony, uj értékeket fölfedező, az élet uj formáit kezdeményező egyéni erkölcs, mely jele annak, hogy az egyén, nincs elszakíthatlan szálakkal hozzánőve a közösséghez, — sorsa tehát nem abszolút szolgaság, mert a szabadság napja is felderülhet életében. Individualizmus és kollektivizmus egyoldalú, s ennélfogva örök harcot magában rejtő Irányzata fölött ott áll az üniverzálizmus, mely egyaránt igazságot szolgáltat mind a kettőnek, mert érvényre akarja juttatjni az emberi élet összes értékeit. Ez volna a platóni
