Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Költemények (a Kuncz-emlékszámban) - Németh István: A hullámok balladája

A hullámok balladája. A csöndes érben vágtat most a víz. A parti fűzfán rácsípog a csíz. A hullámfalka bőszen ráugat : minek zavarja büszke álmukat ? ! Ok a hegyekből rohannak tova, mert szent gyönyör a futás mámora ! Egylábra állva csiripelni jó ! De ez csak hitvány csízeknek való ! De futni, futni el a tengerig : ezt a csodát csak kevesen ismerik ! S törnek zuhogva árva réteken, mint messziről jött, sápadt félelem. Egyszer csak — s lám ! — észre sem veszik, morajlásuk a semmibe veszik. Az öreg Duna rájuk se köszönt, látott ő már zavargóbb vizözönt. így tűnnek el, mint szürke semmiség . . . Mosolygok rajtuk én, a csíz s az ég. Németh István.