Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Eöttevényi Olivér: Emlékeim a külföldi konferenciákról
a magyar Szent Korona adományozójának a síremlékére, amit ő szíves készséggel meg is igért. • » Érdekes benyomásaim voltak Hágában is, ahol abban az ünnepi teremben folyt le megnyitó ülésünk, amelyet a holland parlament ilyen ünnepélyes aktusai alkalmával a királynő jelenlétében szoktak használni: a Ryddersaalban. Holland utunk impressziói közt egyébként — nem tekintve a hivatalos ügyeket — különösen két kedves mozzanat ötlik az eszembe: az egyik, hogy egyrészünk magánházakban volt elszállásolva és én, Pékár Gyulával együtt oly szerencsés voltam, hogy a magyarok egyik őszinte barátjának, Bakke r van Bosse asszonynak ,a vendégei lehettünk, aki azóta többször járt nálunk is és lelkesen karolta fel a nemzetközi fórumok előtt az elszakított területeken élő magyar kisebbségek sorsat. A másik ilyen kedves emlékem onnan az, hogy az ülések lefolyásával, autókon mentünk haza egészen a német határig, a volt német császár mostani lakóhelyén, Door non keresztül; a német-holland határon levő egy városkában egy érdekes kiállítást nézve meg. Ötven szép és kifogástalan magánautó, csupa jómódú holland úr magántulajdona, akik legtöbben személyesen látták el tiszteletünkre a soffőri teendőket, annak a gyönyörű májusi napnak valóban felejthetetlen emléke maradt. Folytathatnám még azoknak a benyomásoknak és élményeknek az elbeszélését, amilyenekben csakis egy-egy nemzetközi konferencián résztvevők részesülhetnek, mert hiszen ilyenkor van alkalom arra, hogy a hivatalos legfőbb hatóságok előzékenységéből sok olyasmit láthat az ember és sok oly egyénnel ismerkedhetik meg, akivel az egyéb társas utazások résztvevője, vagy az egyedül utazó soha össze nem jön. Talán egy kis képet is festhetnék, ebből a szemszögből nézve, Berlinről, Brüsszelről, az olasz Perugiáról sőt még Szófiáról is, dé hiszen e rövid visszaemlékezés célja nem az volt, hogy beszámolót adjak, hanem csupán az, hogy meggyújtsam néhány percre a visszaemlékezés szövétnekét;, s ennek a fényénél újra végigéljem az utolsó másfél éi'tized nem egy szép impresszióját, magamnak a gyönyörűségére és talán azoknak, akik e sorokat Olvassák, némi szórakoztatására. E öttevényi Olivér.
