Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.
Dsida Ottó: A magyar nemzeti gondolat és a Kisfaludyak
a nép, amelyik nem tud erőt meríteni büszke és dicső múltjából. Kisfaludy Sándor, a magyar nemesvilág költője, visszaszáll az előidőkbe, amikor megírja regéit ősi talajon, régi zamattal; nevelni akar ezzel bennünket ragaszkodásra mindahhoz, ami szép, ami dicső; tárgyait a mult fényes korszakaiból meríti. Hasonló világot tár elénk kongenial is testvére, Kisfaludy Károly is alkotásaiban, hiszen maga az irodalmi irány, a romanticizmus, amelynek ő egyik fő képviselője, szintén visszatérést jelent a nemzeti múlthoz, szemben az előttejároknak inkább idegenszerű klasszicizáló hajlamaival. Aminthogy erény a hűség, t a ragaszkodás a múlthoz, szentistváni nagyonányokhoz, ezer év édes és fájdalmas emlékeihez, erény, amelyből erőt lehet meríteni a jövőre, éppen úgy; erény és pedig fokozott mértékben, a rendíthetetlen bizalom a jövőben és erre talán soli a akkora szükség nem volt, mint most, letörtségünk éveiben; erre a bizalomra tanít bennünket Kisfaludy Károly az ő gyönyörű elégiájában, amelyet Mohácsról elmélkedve irt és amelybén a mohácsi vészt követő szomorú napokon elmereng, visszaszállva lélekben három évszázaddal; szomorúan sóhajt fel a költő: »Birtok nem vala már, idegen lett a magyar otthon«, mintha nem is visszanézett volna, hanem egy .századdal előbbre! És hogyha ezeket a szavait öntudatlan költői jóslásnak nézzük és mellettük észrevétlenül el nem mehetünk, akkor, vegyük észre azt is, amit utána irt költeményében, mintha csak Trianon magyarjainak irná: »El magyar, áll Buda még, a mult csak példa legyen most s égve honért bizton nézzen előre szemünk !« így tanít bennünket Kisfaludy Károly rendületlenül bízni, hinni a jövendőben: a magyar nemzeti érzés, a történelmi gondolat, hűség és rendületlen bizalom fennkölt hirdetői a Kisfaludyak; így Szolgálja az irodalom szent és nemes eszményeinket; ezek az eszmények az esztétika szépségében még jobban felemelkedve, így lesznek még erősebbekké, hogy biztatást adjanak, tanítsanak, neveljenek^ erőt adjanak élni, küzdeni, dolgozni, az eszményibb, a szebb, boldogabb magyar jövendőért! Dsida Ottó.
